Külföldön lévő kötvényeink nosztrifikálása

Budapest, január 13.

A külföldi adósságcímletek nosztrifikálása
értesülésünk szerint talán már néhány nap mulva befejezett tény lesz. A nosztrifikálásról szóló rendelet készen van, most végzik rajta az utolsó simításokat, de nagy kérdés, hogy a hazakerült külföldi címletek lebélyegzése eléri-e ma már azt a célt, amelynek érdekében ezt a rendszabályt éveken át sürgettük.

Két előrelátható következménye lesz a lebélyegzésnek,
egy, hogy átmenetileg a külföldi kibocsátású, fixkamatozású címletek árfolyama emelkedni fog, a második, hogy megközelítően pontos képet nyerünk arról, mennyi került idáig haza ezekből a külföldi címletekből s mekkora az az összeg, amellyel a külföldnek még tartozunk. De viszont, ha ezt a rendszabályt három évvel ezelőtt hajtjuk végre, s ha megvalósul néhai Korányi Frigyes báró terve, amellyel pénzügyminiszterségének utolsó hónapjaiban foglalkozott, hogy az árfolyamnyereség tetemes része az államnak, a közösségnek jusson, akkor nem következett volna be két igen káros hatása a külföldi címletek tömeges hazasíbolásának.

Egy, hogy a nagy kereslet ezeknek a címleteknek az árfolyamát
felhajtotta s így az árfolyamnyereség nagy része számunkra elveszett, a második, hogy a síbolás óriási méreteket öltött s a pengő értékelését fokozatosan lerontotta. Nem következett volna be, hogy egyes síberek óriási, sok esetben milliós nyereséget fölöztek le ebből az üzletből s a magyar adós igen nagy áron tudott csak kötelezettségeitől szabadulni.

Végül előrelátható ugyan,
hogy a lebélyegzés következtében a külföldi piacokon a címletek árfolyama újból hanyatlani fog, de viszont a külföldi adósságok végleges rendezése során nagyobb áldozatokat kell hoznunk, mert a külföldi címlettulajdonosok érdekében erős politikai nyomás várható abban az irányban, hogy a külföldi hitelező ne kapjon papírjáért kevesebbet, mint a magyar címlettulajdonos.

Mindenesetre érdekes képet kapunk arról,
hogy egyes címletekből mennyi került az utolsó négy év alatt haza. Vannak kibocsátások, amelyek többsége itthon van, mint a hatszázalékos fővárosi kötvények, amelyek húszmilliós eredeti összegéből egymilliót kisorsoltak s 16-17 millió már hír szerint hazai kezekben van. Viszont egyes angliai kibocsátások, mint a Földhitelintézet záloglevelei, angol kezekben maradtak.


Két héttel később


A részvények és kötvények lebélyegzéséről
szóló rendelet, amelynek tartalmát két héttel ezelőtt előre jeleztük, megjelent és máris két irányban érezteti hatását.

Az egyik hatás abban áll,
hogy a fixkamatozású papírok, főleg az elsőrendű és magas kamatozású kötvények árfolyama, mint előrelátható volt, fokozatosan emelkedik. Ez az emelkedés – rebus sic stantibus – hosszú időn át folytatódni fog, míg a betéti kamat, a príma részvények és a záloglevelek és kötvények ma erősen divergáló kamathozadéka között a kiegyenlítődés be nem állott.

A kötvénybirtokosoknak és spekulánsoknak
sok örömük lesz még ebben a mozgalomban, de a jelzálogos adósoknak kevés, mert napról-napra magasabb áron lesz majd módjukban adósságaikat kifizetni.

A nosztrifikáció másik hatása
a magyar részvények erős árhanyatlása a bécsi tőzsdén s az a haragos izgalom, amely a bécsi piacon az osztrák részvénytulajdonosok részvényeinek megkülönböztetésnélküli bánásmódja miatt uralkodik. A bécsi tőzsde a magyar papíroknak több mint félszázados nagy piaca, ezen a piacon keresztül sok magyar vállalat részvényei jutottak külföldre, amihez nekünk évtizedeken át nagy érdekünk fűződött, s könnyen lehet, hogy a viszonyok változásával megint csak fontossá válhat számunkra Közép-Európának még ma is legfontosabb tőzsdéje, a bécsi.

Ezért szerény véleményünk szerint,
különösen a kissé feszült magyar-osztrák gazdasági viszonyra és csökkenő árucserére való tekintettel, indokolt volna kivételt tenni a bécsi tőzsde számára s különleges eljárást biztosítani a bécsi tőzsdén forgalomba hozott magyar papírok számára.