A rágógumi

A különösen az Egyesült Államokban közkedveltségnek örvendő rágógumik rendesen aromatizált gyanták.

Az igazi rágógumit (chicle-gum, chewing-gum) az Achras Sapota L. nevű fából nyerik olyképen, hogy a fa kérgét meghasítják, a kilépő tejnedvet nyilt tűzön besűrűsítik, különböző eljárások szerint tisztítják és cukrot, vaníliát, fodormentaolajat és esetleg még más anyagokat is kevernek belé.

De nemcsak a növény kérgéből nyert latexből (koagulált tejnedvből), hanem a növény erjedő gyümölcsnedvéből leülepedő anyagból is készítenek rágógumit (az előbbi a vöröses chicle comun, az utóbbi a kívül sárgás, belül fehér chicle virgen).

Ettől a brazíliainak nevezett rágógumitól eltérőleg a mexikóinak nevezett úgy készül Észak-Amerikában, hogy - állítólag a Prosopis glandulosa Torr. (Legumi-nosae) nevű növényből származó - megpuhított balataszerű terméket fűszerekkel, édesfával vagy gyantákkal kevernek össze.

Az igazi rágógumik pótlékául ma már különben sokféle készítmény kerül forgalomba. Így rágógumi gyanánt szövetzsákocskákban megdermedt, vízzel előzőleg emulgált kolofónium-vazelinolvadékot is használnak.

Készítése céljából 6.5 kg kolofóniumot 0.5 kg szagtalan vazelinnel és 1 kg francia fenyőgyantával olvasztanak össze, a kapott terméket pedig 2 kg vízzel összegyúrják, még nedvesen lenvászonzsákocskákba töltik és ebben hagyják megdermedni.

Ilyen pótlékok úgy is készülnek, hogy kaucsukot, viaszt, guttaperchát, masztixot vagy kolofóniumot megfelelően savtalanított dammargyantával vagy katechuval kevernek össze a legkülönbözőbb arányokban. Katechu felhasználása esetében ennek az előbbi kolloidokba való beágyazása által a katechu festőanyaga, a katechin nem oxidálódik, úgyhogy a száj nyálkahártyáját nem, vagy alig festi meg.

A rágóguminak mint élvezeti szernek a használatát az amerikaiak valószínűleg bennszülöttektől vették át. Ismeretes, hogy mind Dél-, mind Észak-Amerikában a bennszülöttek már igen régen használnak rágásra különböző természetes és mesterséges élvezeti szereket (pl. szárított kokaleveleket, stb.).

Dr. Kieselbach Gyula