1.
A dolog előzményei még a nyárra nyúlnak vissza. Hullámpezsgés, trikódomborítás idején alakult meg az a nagy lady- römiparti, amelyet levelek hullásakor átmentettek a hölgyek az elegáns téli klubba. Annyival is inkább, mert valamennyien vesztettek. Egyikük kivételével. Valakinek ugyanis nyerni kell,- nemdebár?...
2.
A parti úgynevezett nagyparti volt magas betéttel és magas fizetéssel, bemondással, kontrával, rekontrával és szubkontrával. Egy-egy bulin egész kis vagyonok forogtak kockán. A vesztők vagyonai. Részint mert csak a vesztőknek volt vagyonuk, a nyerőnek meg amúgy sem forog kockán semmije sem, ha egyszer nyer, - na nem igaz?
3.
Verték a blattot a hölgyek a nyáron a terasz sarkában, száraz trikóban, mert bizony napok is elmúltak, amíg a kártyától egy- két hullámhoz hozzájutottak. És vesztettek, mint a köles. Húszezer pengőt az egész nyár folyamán. Mind a húszat az nyerte közülük, aki nem vesztett, hanem nyert. Világos, nem?
4.
A nyerő bent a klubban is tovább nyert. Pokoli szerencséje volt. A két partner- két báróné- sóhajtozva mondogatta hajnal felé egymásnak, mikor cihelődtek hazafelé: Te, ez biztosan a rangkülönbség miatt nyer. Mert ő grófné-és mi csak bárónék vagyunk. Ejnye, bejnye, hijnye...
5.
Azt mondja a klubban egy nap a klubigazgató a komornyiknak: Hallja maga Jean Xavér Jeromos, mit csinálnak maguk a kártyával, hogy nekünk egy idő óta annyi új kártyára van szükségünk. Eszik maguk azt a kártyát, vagy mi a jó Isten csudáját csinálnak?
Mire a komornyik, Jean Xavér Jeromos:
Méltóságos uram, pardon és grácia szegény fejemnek, de sajnos a használt kártyát egyáltalán nem tudjuk használni, csak a vadonatújat...
Kit kergettek közrendű korában az asztal körül, ha nem vadonatúj paklikat tartott a pirosra lakkozott körmei között?- így a klubigazgató.
'Szen éppen ez az, méltóságos uram, a köröm. Majdnem az összes pakliban megvan cinkelve akarom mondani, sminkelve a Jocker. A széle körömmel van hasítva s a hasadás helyén ott a piros körömlakk... Mind a négyen. Ezzel pedig senki sem akar játszani.
Mutassa csak...
Jean Xavér megmutatta.
6.
Másnap a klubigazgató maga tett a lady- parti asztalára egy csomag vadonatúj kártyát. Maga is leült az asztal mellé s minden játékos mögé ültetett egy kibicet is. Egy óra hosszat folyt a játék körülbelül, mikor az egyik hölgy- egyik sem a két báróné közül, hanem egy negyedik, aki sem nem báróné, sem nem grófné- odacsapta a kártyát azzal, hogy köszön, neki elég volt, nem játszik tovább.
Miért?
Mert a Jockerek jelezve vannak, - felelte a hölgy. És távozott.
7.
Legott rohant a staféta az automobilklubba az egyik résztvevő hölgy férjéhez, hogy azonnal menjen haza s vizsgálja meg azt a paklikártyát, amellyel előző este náluk odahaza játszottak, hogy nincsenek-e Jockerek szélei körömmel bevágva. Ne kérdezzen semmit, csak rohanjon s adja meg a választ telefonon. Húsz perc múlva megérkezett a válasz: a Jockerek széle be volt vágva, valami cirmos kacsó beléjük karmolt az éles körmével.
Áhá! Ezért vesztettem én tegnap este is 1600 pengőt- sikoltott fel a báróné háziasszony. Még szerencse, hogy csak hatszázat fizettem ki, ezerrel adós maradtam. Na de ezzel az ezerrel adós is maradok...
8.
A párti persze felbomlott azóta.
9.
Fatális história, annyi bizonyos.
