Ikerkutatás egy új tudomány, az ikrek élete

Ikerkutatás egy új tudomány, amely megállapítja, hogy sorsunk, végzetünk, életünk születésünk pillanatában meg van határozva.

Egészen friss tudomány az ikerkutatás, az ikrek életével, sorsával foglalkozó vizsgálat. Megállapították, hogy az ikrek nem csupán testileg hasonlatosak, nem egyedül szervezetük egyforma, hanem lelki életük is majdnem teljesen azonos. Dr. Rüdin bécsi egyetemi tanár, a kérdés legalaposabb ismerőseinek egyike, itt következő nyilatkozatában kifejti, hogy az ikerkutatás a normális ember élete szempontjából is fontos.

Kiderült, hogy a betegségek spontán lépnek fel, nem bevezetés nélkül, hanem már születésük percében, úgyszólván „benne vannak” szervezetükben. Az ikrek egyszerre lesznek betegek, tehát életünk első pillanatától meg van határozva testünk sorsa.

Egy fiatal lány tüdővészben betegedett meg. A röntgenorvos tüdejében megtalálta a tuberkulótikus gócot. A beszélgetés során kiderült, hogy a leánynak ikertestvére van, aki azonban tíz-tizenöt éve egy másik, távoli városban él. A leány arra figyelmeztette a röntgenorvost, hogy gyerekkorukban ikertestvérével együtt kapták meg a gyermekbetegségeket, a skarlátot, a bárányhimlőt.

Az orvos egy pillanatig elgondolkodott, azután valami az eszébe jutott. Elkérte az ikertestvére címét. Azután levelet írt egyik kollégájának, aki a másik, távoli városban lakott és arra kérte, hogy vizsgálja meg az ikertestvért. Az eredmény megdöbbentő volt. A tüdőnek ugyanazon helyén tuberkulótikus mint az első betegnél. Az ikertestvér tehát néhány hét mulva szintén nyilt tüdővésszel jelentkezett volna az orvosnál.

Egy napon 25 éves lopással vádolt fiatalembert állítottak bíró elé Berlinben. A fiatalembert elítélték és az egyik jelenlevő tanunak eszébe jutott, hogy néhány hónappal ezelőtt hasonló természetű lopást követett el Münchenben egy másik fiatalember. A lapok annak idején foglalkoztak az esettel, tekintve, hogy a lopás egészen különös körülmények között folyt le, a tolvaj csak egészen speciális tárgyakat vett magához.

A mostani eset viszont nagyon hasonlított az akkorihoz. Kiderült az utánjárás során, hogy két ikerfivérről van szó, akik körülbelül tizenkét éve Németország különböző részeiben csavarognak, azóta nem látták egymást és mégis körülbelül ugyanabban az időben követik el a deliktumokat. Mindig hasonló esetek miatt kerültek bíró elé.

Ez a két eset klasszikus példa az ikerkutatás új tudományának gazdag gyűjteményéből. Miről van szó tulajdonképpen? Mindnyájan tudjuk, hogy ikrek aránylag gyakran születnek. Már most a kutatás legújabban rájött arra, hogy azok ez ikrek, akik testileg hasonlítanak egymásra – mert az ikrek nem minden esetben hasonlatosak, - nemcsak arcuk, mozdulatuk, járásuk miden vonatkozásában azonosak, hanem lelki felépítésükben, sőt testi és lelki életük minden eredményében.

Egyidőben buknak meg az iskolában, ugyanazon tantárgyakat szeretik, vagy nem szeretik, azonos időben lesznek szerelmesek, hasonló időpontban házasodnak meg és körülbelül ugyanabban az időben halnak meg. Életük folyamán hajlandóságaik, tehetségük természete, kedvteléseik olyan feltűnően hasonlítanak, hogy ilyen hasonlóságot sohasem találunk olyan testvéreknél, akik nem ikrek. Az embernek önkéntelenül is az a gondolata támad, hogy tulajdonképpen két azonos emberrel van szó, akik két példányban élnek.

Eddig még nem volna haszna a tudománynak ebből a megismeréséből. De ha gondolkozunk, rájövünk arra: az a körülmény hogy az ikrek, bár sokszor távol élnek egymástól és esztendők óta nem látták egymást, mégis egyszerre betegszenek meg ugyanazon bajokban: azt látszik bizonyítani, hogy már a születésük pillanatában elhatározta a természet, hogy milyen betegségekkel ver meg életünk folyamán.

Nem beszélünk itt a fertőző bajokról, mert ezek hasonlítanak a leeső téglára, amely a gyanútlanul sétáló embert agyonüti. Hanem az alkati betegségekről van elsősorban szó, a reumatizmusról, a vesebajokról, a rákról és így tovább. Ugylátszik, hogy ezeket magunkkal hozzuk a születés percében és pontos meghatározását annak is, hogy húsz, harmincöt, negyvenhárom, vagy nyolcvankilenc éves korunkban betegszünk-e meg ebben és ebben a bajban.

Néhány példa míg élesebben megvilágítja az ikerkutatás szenzációs megismeréseit. Itt van például a két tizennyolc éves ikernővér ügye. Az iskolában egyforma a bizonyítványuk. Különben a csalódásig hasonlítanak egymásra. Karakterük azonos, egyidőben kapják meg a kanyarót és a szamárköhögést. 1922 nyarán sápkórban betegedik meg az egyik és felkeresi az orvost.

Néhány hét múlva feltűnik az orvosnak, hogy a felírt gyógyszert túlságosan gyorsan fogyasztja el a leány. Kiderül, hogy nővérének ugyanazon baja van és ő is használja az orvosságot. Pedig a sápkór - legutóbb is azt hittük - táplálkozási rendellenességgel van összefüggésben és nem „velünkszületett” baj.

Más: két tizenöt éves ikerleány mindig azonos bizonyítványokat kap az iskolában. Érdeklődésük hasonló irányú, mindketten szeretik a sportot és egyformán jól sakkoznak. Mindkettőnek szeplős a homloka, az arca és a nyakatája. A szeplők elhelyeződése pontosan azonos. Metszőfogaik betegek és pedig teljesen azonos módon. Egy napon az egyik középfülgyulladásban betegszik meg, egy héttel később a másik is.

Két tizennégy éves ikerfiú ugyanazon napon betegedik meg diftériában. Mindketten nagyon szeretik a zenét, a számtant, a történelmet, egyformán nem szeretik az angol nyelvet. Mindketten megnagyobbodott mandulákkal rendelkeznek és ugyanazon napokon kapnak rendszeresen mandulagyulladást magas lázzal.

Két negyvennyolcéves ikerfivér ugyanabban az időben betegszik meg reatizmusban. Mindketten jó matematikusok, gyermekkorukban egyforma kifejezett vonzódással viseltettek a kutyák és a lovak iránt. Egyidőben kezdenek őszülni. Egyik ötvenéves, a másik ötven és féléves korában hal meg.

Rendkívül érdekes annak a katonának az esete, aki a háború utáni német lovasságnál szolgált. Egy gyakorlat alkalmával leesett lováról és néhány nappal később az elmezavar tünetei léptek fel nála. Nincs olyan orvos, aki az esés, illetőleg agyrázkódás és a múlónak látszó elmezavaros tünetek körött okozati összefüggést ne találna.

Ennek fiatal katonának az ügye nem is volna érdekes, ha ki nem derül véletlenül, hogy ikerfivére van, aki néhány héttel a leirt esés után falujában minden felderíthető külső ok nélkül súlyos elmezavaros tünetekben megbetegedett, úgyhogy tébolydába kellett szállítani. Kiderült, tehát hogy az elsőszámú ikerfivérnél a lóról való leesés és az elmezavar között nem volt okozati összefüggés, csak véletlen időbeli egybeesés.