Az „egyke”, ahogy a falu látja

Ifj. Fodor Sándor rinyahosszufalusi kisgazda, NEP-titkár, az alábbi megszivlelendő sorokat küldött be szerkesztőségünkhöz, az egyke sokat hánytorgatott kérdéséről.
– Ezt a nemzetpusztító szörnyű bűnt, amiről sűrűn olvashatunk a lapok hasábjain, ugylátszik gyökeresen még sem orvosolják. Mert bár a kormány bizonyos rendelkezéseket kíván tenni a telepítéssel kapcsolatban az egykés vidéken, de szembe találja magát a nagybirtokkal, amely tulajdonképpen egyik fő okozója az egykének.

Baj, nagyon sok baj van a falun.
Az évtizedeken keresztül folytatott és elhibázott politika, amely minden terhet egészen az elviselhetetlenségig a falu vállaira rakott, valósággal kiirtotta a gyermekáldás lehetőségeit. Itt nincs családi pótlék, itt a gyermek nevelése és iskoláztatása körül óriási hiányok és mulasztások vannak. Hiszen helyénvaló lenne például a többgyermekes család gyermekei részére tandíjkedvezmény, esetleg féláru tankönyv, de mindez eltörpül a nagy problémák mellett.

Mert mi lesz – mondjuk – egy 10 holdas kisgazda 3-4 gyermekével, ha osztozásra kerül sor?
Ha testvériesen osztoznak, apró birtokából megélni egyik sem tud. Ha pedig egyik vagy másik jut előnybe, lesz még egy mostohatestvér, aki a kicsiny birtok jelentős részét zsebrevágja. Mi legyen hát a gyerekekből? Valamilyen mesterember? Manapság annyi munkanélküli iparos rója az országot, hogy az iparban megélhetést teremteni nem lehet; de egyébként is a suszter a fiára szokta hagyni a kaptafát.

Tisztviselő, diplomás ember legyen?
Egyrészt a gazda nem bírja a taníttatást, másrészt állástalan diplomásokról is olvashatunk eleget. Béres vagy napszámos legyen? A felebarátjától venné el a kenyeret, ha béres lenne, míg napszámból megélni nem lehet. Avagy válassza a hontalanság keserű kenyerét és vándorbotot vegyen a kezébe? Nem és ezerszer nem, amikor minden dolgos kézre égető szükségünk van és minden kéznek – nagy nyomoruságunkban – százszoros munkát kell elvégezni. Egyetlen megoldás, egyetlen kiut van: földet a népnek a megszületendő gyermekek számára, hogy legyen a földmívesnek is „családi pótléka”.

– Mert minél több vagyonkáját féltő, önálló egzisztenciát teremtünk,
annál erősebb lesz az ország, annál biztosabban kiküszöböltetik a szélsőséges mozgalom és annál nagyobb lépést teszünk meg a haladás széles országutján.