Európa titokzatos országa és a szövetkezetek

Hivatalosan a külföldről érkezett idegenek és az Oroszországban élő idegen állampolgárok részére teremtették meg a kereskedelmi szövetkezeteket, de a szakszervezeti tagok is kénytelenek itt vásárolni, mert a saját szövetkezetükben nincs áru és amit jegyre vásárolhatnak, az nem elég a megélhetéshez.

A kereskedelmi szövetkezetek árait
bármelyik európai kereskedő bizonyára megirigyelheti. Egy férfi télikabát például csekély 250 rubelbe kerül, ami a mi pénzünkre átszámítva 800 pengőnek felel meg. Nadrágot is vásárolhatunk, sőt 55-60 pengőért már elég rendes darabot kapni. A cipő ára 50 pengő körül van, a férfiingé 10-12 pengő és ez a legolcsóbb.

De nehogy azt higgyük,
hogy a szakszervezeti szövetkezetek árai valami nagyon olcsók. A liszt kilója például 70 fillér, a cukor 2 pengőbe kerül. 1 tojás pedig 30 fillérbe. Miután azonban ezeket a cikkeket a szakszervezeti szövetkezetekben csak nagyon ritkán kapni és akkor is csak nagyon keveset lehet belőlük vásárolni, a kereskedelmi szövetkezetek árai az irányadók, ezek az árak pedig közel tízszeresei a másik szövetkezet árainak.

A legérdekesebb az,
hogy az orosz szovjet egyáltalában nem veti meg a kapitalista alapon álló államok legnagyobb jövedelmi forrását, a szeszadót. A kereskedelmi szövetkezetekben mindenki annyi pálinkát vásárolhat, természetesen jó borsos áron, amennyit csak akar és talán a régi cári Oroszországban sem lehetett munkabérfizetés napján annyi részeg munkást látni, mint ma a kommunista jóléttől duzzadó Oroszországban.

Magától értetődő, hogy ilyen viszonyok között Oroszországban
jobban virágzik ma az áruelrejtés, a lánckereskedelem, az áruuzsora, mint annakidején Középeurópában a hadviselő államokban. Természetesen vannak olyanok is, akiknek valami uton-módon sikerült olyan árucikkekhez jutniok, ami az életfenntartáshoz feltétlenül szükséges és amit a szakszervezeti tagok szövetkezetében csak nagyon ritkán és nagyon kis mennyiségben lehet kapni.

Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi szövetkezetekben
sohasem hiányzik az áru, de azzal is számolni kell, hogy ha egy orosz munkás, vagy tisztviselőember állandóan a kereskedelmi szövetkezetekben szerzi be azokat az árukat, amelyeket a szakszervezeti szövetkezetekben nem kaphat meg, akkor a cseka kitünő besugó rendszere mellett csakhamar felmerül az a kérdés, vajjon honnan van az illetőnek annyi pénze, hogy a kereskedelmi szövetkezet méregdrága árait megfizethesse.