Mi van a BIOSz Phönix-ajánlatában?

A Biztosító Társaságok Szövetsége holnap délelőtt nyujtja át Fabinyi pénzügyminiszternek a megbukott Phönix biztosító rendezésére vonatkozó javaslatát és az annak lebonyolítására vonatkozó üzleti ajánlatot. Ez az ajánlat, amely sokmillió anyagi érdeket érint, már a Pénzintézeti Központ előtt fekszik, de a pénzügyminiszternek csak most lesz alkalma, hogy állást foglaljon és eldöntse, vajjon a biztosítottak érdekéből és állampénzügyi szempontból járható utat jelölt-e meg a BIOSz kibontakozási javaslata?

Március végén robbant ki a Phönix-botrány, egyszerre Magyarországon, Bécsben és Prágában!
Kiderült, hogy a bukás 500 millió pengő értéket ragadott ki egy markolással a dunai országok biztosítottjainak zsebéből. Még ma sem tudni, hogy a magyar biztosítottakra ebből a kárból mennyi háramlik? A pénzügyminiszter elé terjesztett javaslattal ez a kérdés újabb állomáshoz érkezett.

Magyarországon a biztosításügy sajnálatos dekadencia után 1934 óta kezdett újból megerősödni. A tíz év előtti valorizáció vagyondézsmája mély nyomokat hagyott ezen a téren, s biztosításügybe vetett bizalom most kezdett újra örvendetesen szilárdulni. 1934-ben 598 millióra sorvadt le a magyar biztosítótársaságok állománya; az életágazat díjbevétele 27 millióra apadt. Tavaly ezzel szemben az állomány már 621 millióra, az életágazat díjbevétele pedig 30 millió pengőre javult, s a díjtartalékok 118 milliót tettek ki.

Ebbe a folyamatba a bomba robbanásának a hatásával dörrent bele a Phönix-bukás, s mindenki érzi, – bizonyára a biztosító társaságok maguk is – hogy ezzel a kérdéssel úgy kell bánni, mint a hímes tojással! A közönség bizalma építi és erősíti fel a biztosító társaságok üzleti virulását, de ebben a hangulatban nyomokat hagyhat az: hogyan fogják most 34.000 kárral fenyegetett biztosított anyagi érdekeit a kormány és a biztosító társaságok vállvetve megoltalmazni?

Ilyen előzmények után érkeztünk el a mostani kibontakozási javaslathoz, amely az Első Magyar, a Generali, a Fonciére, a Magyar Francia, az Adria, a Duna, az Anker és a Gazdák Biztosítójának szakembereiből álló bizottság munkájának eredménye. Módunkban áll hogy hitelesen ismertessük a pénzügyminiszter elé szánt javaslatot.

A biztosító társaságok eszerint a maguk részéről a szenvedett kárnak harmad-negyedrészét hajlandók átvenni (Bécsben az egészet átvették), illetve négymillió pengőt bocsátanának 20 év alatt a rendezés céljából a pénzügyminiszter rendelkezésére. Készpénzben és azonnal csupán 500.000 pengőt fizetnének be, de cserében ezért a felajánlott összegért jogot nyernek rá, hogy a Phönix vagyonát (14 házát és értékpapírjait) saját hatáskörükben likvidálják. A javaslat másik pontja szerint a károk egy része, ugyancsak 4 millió erejéig, a biztosítottakra hárulna.

Ha a károsodás ezt a mértéket túlhaladná, akkor a biztosító társaságok által befizetett 4 millió és a biztosítottaktól elvont másik 4 millión felül a további kárért a kormány tartozik helytállni. Valószínű ugyanis, hogy vagy az eddig szenvedett kárból, vagy a likvidáció során még szenvedhető veszteségből „újabb előre nem látható hiányok” várnak majd pótlásra… A pénzügyminiszter elé terjesztendő BIOSz-jelentésnek van egy feltűnő pontja, amely arról szól, hogy számos olyan biztosítási kötvényt találtak a Phönix kezelésében, amelyre a „szerencsés” érdekeltek a biztosítási díjnak csak 10%-át fizették! Sőt vannak olyanok, amelyekre az érdekeltek semmit sem fizettek.

A 30-40%-os díjmérsékléssel kötött biztosítások nagy számmal fordulnak elő, ezek azonban, mint a beavatottak mondják, „érdekes nevek”-kel vannak kapcsolatban, ellenben ez a sokat híresztelt bőkezűség az egyszerű biztosítottakkal szemben soha nem nyilvánul meg! Hasonló kedvezések állapíthatók meg a Phönix által nyujtott jelzálogkölcsönök egyrészénél, amelyekre vagy semmi, vagy csekély a fedezet. Olyan „célok” szolgálatában, amelyek még további tisztázást követelnek, két kézzel szórta az ingyen biztosításokat és fedezetlen kölcsönöket a Phönix vezetősége.

Ez a vezetőség most úgy akarja expiálni a könnyelmű gazdálkodás eredményét, hogy magára vállalja 500 Phönix-alkalmazott végkielégítését, ami két millió pengőbe fog kerülni. A BIOSz-javaslat értelmében ugyanis csupán 100 tisztviselőt tartanak meg a régiek közül (a vezetők közül egyet sem) s az utóbbiak fogják a „mumizált” megszűnt intézet lebonyolítási munkáit irányítás szerint végezni.

A BIOSz kibontakozási javaslata fölött a pénzügyminiszteré a döntés joga.
Nincs kétségünk az iránt, hogy Fabinyi miniszter igen alaposan mérlegelni fogja azokat a jogos érdekeket is, amelyek a biztosítottak ezrei részéről fűződnek a Phönix szomorú felszámolásához.