József Attila: Medvetánc

József Áron szappanfőző és Pőcze Borbála mosónő fia, József Attila (született1905 ben, Budapesten, a Ferencvárosban) most megjelent Medvetánc című verses könyvével olyan sarzsit szerzet, amelytől sem lekicsinylés, sem elfogultság, sem finnyáskodás, sem pártoskodás meg sem foszthatja:

adjuk tudtára mindazoknak, akiket illet, hogy ez a 30 éves fiatalember legújabb költőnemzedékünknek egyik legérdekesebb és legtehetségesebb tagja. József Attila költészete egyszerűségében, kegyetlen igazmondásában, tisztaságában Kassák Lajos prózájával áll egy szinten. Verselnek több mint a fele az új magyar líra maradandó értéke.

A Medvetánc hűségesebb, gondolatkeltőbb és megrendítőbb képét adja napjaink fiatalságának, az árván és éhesen kódorgó harmincévesek kiábrándult, kétségbeesett lelkivilágának, mint mindazok a generációs mozgalmak, amelyek mintha csak ezért rémítenék a burzsoát, hogy vezéreiknek nyugdíjas állásokat és mandátumokat tolongjanak ki. Derék József Attilánk a közszereplés izgalmai helyett a költészet mámorában keres vigaszt. És így dalol:

Harmadnapja nem eszek, se sokat
(se keveset,
Húsz esztendőm hatalom, húsz esztendőm
(eladom,
Hogyha nem kell senkinek, hát az ördög
(veszi meg,
Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert
(is ölök,

Ez ám őszinte program!