Egyleteinkről és tréningről

Minden versenyzőnek, mikor a starthoz áll, nem azt kell néznie, kik az ellenfelei, hanem úgy kell vennie őket, mintha a világ legjobbjai állnának mellette; ne a társát igyekezzék leverni bármely taktikázással, hanem igyekezzék olyan időeredményre, melylyel leverheti az összes nagyságokat.
Egy ellenfelünk legyen: az idő!

A vidéki egyletek tagjai föl szoktak rándulni a budapesti versenyek tanulmányozására. Itt aztán látnak sprintereinktől egy dolgot, amit kényelmi szempontból igyekeznek elsajátítani: a tempót. Hogy a versenyző egy km.-es versenyben pl. csak 300-400 m-et dolgozik, a többi távolságot pedig tisztán helyezkedéssel és cselfogásokkal tölti el. No hát ettől őrizkedjenek! Ezért verik el a mi versenyzőinket állandóan külföldön, mert nem bírnak gyors tempót.

Egészen más egy külföldi sprintverseny lefolyása. Rendesen már maga a pálya lehetetlenné teszi a bummlizást. Külföldön ugyanis rendesen tisztán kerékpáros pályákat találunk, még pedig 3331 m.-eseket. Ezek rendesen nagy sebességre készülvén, oly lehetősek, hogy a bummlizás már e miatt sem lehetséges és maga a pálya kényszeríti a vesenyzőt, hogy úgy menjen, ahogy menni csak tud. Azért a rövidtávolságú versenyző trenirozzon 700 m gyors tempót és 300 m. spurtot, amint azt a németek teszik. Tréning ideje alatt fix idővel igyekezzék javulni. A taktika magától megjön. Anélkül, hogy e tárgygyal most bővebben foglalkoznánk, (lesz erre is alkalmunk), ajánljuk, hogy a rövidtávolságú versenyző a gyors-tempónak és a spurtnak tetszőleges beosztásával igyekezzék 1 p. alatt megtenni az 1 km-t, és javitsa idejét 1 percig 5 mpreces közökben; ettől kezdve a javítás 1 másodpercenként is történhetik.


Ugyanezt ajánljuk a hosszútávra trenirozónak is. Egy időt kitűzni: aztán sem tréningben, sem versenyben mással nem törődni, minthogy azt a távot a kitűzött idő alatt egyenletes tempóban befussa. Az egyenletes tempót különösen hangsúlyozzuk, mert gyakran tapasztaltuk, hogy versenyzőink abban a nagy hibában szenvednek, hogy a pálya egyes pontjain a tempó szigorú betartásával mitsem törődnek, hanem minden igyekezetük oda irányul, hogy ellenfelüket megelőzzék. Ez eredményezi ezután azt, amit műszóval rángatásnak neveznek, s ami még a leggyilkosabb tempónál is jobban megerőlteti az izomzatot. Ha a tréning első felében valaki fáradtságot érez, semmi szín alatt se hagyja abba a megkezdett tempót, mert az a fáradtság csak egy kis ideig tart; rövid idő mulva ujra visszanyeri menőképességét.

Minden rendszeresen végrehajtott tréning után föltétlenül ajánlatos a jó masszás. Még pedig egészen az izzadásig dörzsölve. Az olajjal való kenegetés közönséges babona. Izgató szerek használata csakis görcs esetén, ekkor is csak a sulyosabb esetekben, engedhető meg. Verseny alatt pedig egyáltalában nem. mert habár egy pillanatra nagyobb erőkifejtésre képesít, végeredményben mégis annál nagyobb visszaesést eredményez. Fürödni hideg, vagy félig langyos vízben kell. Futni, ugrani, vagy egyéb lábat fejlesztő athletikát űzni nem ajánlatos. Ellenben hasznos lehet az evezés, vagy más tisztán kart fejlesztő sportág.

Összegezve mindezeket – több kiváló hivatásos versenyző tréningjét alapul véve – a következő életrendet állapíthatjuk meg: Reggel 5 órakor tréningben a megállapított idő alatt fussa le ki-ki a maga távolságát. Előzőleg azonban csináljon 5-10 tempó kört. Utána masszíroztassa meg magát. Egy órán belül vegyen fürdőt. utána reggelizhetik tejet, félig sült húsételt vagy tojást, rá hideg vizet. Aztán láthat napi dolgai után. Délben körülbelül ugyanolyan ebéd. Délután, ha foglalkozik athlétikával – a megszabott körön belül – végezheti azt. Este 6-kor a reggeli tréning ismétlése, aztán vacsora, 8-9 között lefekvés. A hosszútávolságra készülő tréningje és életrendje ugyanilyen, azzal a különbséggel, hogy ő távolságát csak egyszer fussa be, reggel a fen leírt módon.

Ha valaki hajlandóságot érez magában a szívbajra, hagyja abba a tréninget, mert az erősen előmozdítja a kezdődő szívbajt; viszont az egészséges szervezet a kellő korlátok között űzött rendszeres tréning folytán csak hamar olyan ellenálló képességre tesz szert, amilyent kevés már sportág képes nyújtani.

Irta: Pálffy Jenő