Franciaországot és Angliát meglepte és nyugtalanítja az osztrák-német kibékülés

A német-osztrák megegyezés híre az európai fővárosokban a meglepetés erejével hatott, mert sehol sem voltak elkészülve arra, hogy negyvennyolc órával az első jelentések után befejezett tények elé állítják a világot. Abban úgy a francia, mint az angol sajtó megegyezik, hogy a német-osztrák megegyezés Mussolini kimagasló diplomáciai győzelmét jelenti, de míg Párizsból attól félnek, hogy ez a történelmi fordulat a francia hatalmi befolyás hátterébe szorításával jár, addig Angliában óvatosabban ítélik meg a várható fejlődést.

Kétségtelen, hogy a megegyezés egy veszedelmes feszültségnek vet véget és az egyetlen akadályt is elhárította, amely eddig egy szoros német-olasz politikai és gazdasági együttműködésnek az útjában állott.

A politikai helyzet további alakulása két tényezőtől függ: egyrészt a katolikus egyház és a német nemzeti mozgalom kölcsönös viszonyától Ausztriában, másrészt az olasz-angol feszültség további enyhülésétől. Ha az osztrák katolicizmus ellentállani képes a nemzeti szocializmus belső nyomásának és ha Olaszország a földközitengeri kérdésekben megegyezik Angliával, úgy a két erő, a Duce és a Vatikán továbbra is biztosítani fogja Ausztria teljes függetlenségét. A játszma tehát még nem ért véget, és nem valószínű, hogy Franciaország küzdelem nélkül feladja hatalmi állását a Duna völgyében.

Jellemző és feltűnő, hogy a kisantant sajtója, amely napokkal előbb jelezte a bekövetkező megegyezést, mélyen hallgat.

Magyar politikai körökben örvendetesnek tartják, hogy az Ausztria és Németország között létrejött megállapodás a Magyarországgal szoros baráti viszonyban álló két nemzet közötti feszültséget kiküszöbölte. A megállapodás a római paktum szellemében jött létre, ami annyit jelent, hogy a magyar külpolitika horizontja kiszélesült.

Ausztria addig, amíg Németországgal feszült viszonyban volt, a francia és cseh külpolitika többé-kevésbé erőteljes befolyás alatt állott. Most e két tényező helyére a párhuzamos utakat követő olasz és német külpolitika lép, ami hatását kétségtelenül az általános európai helyzet kialakításában is éreztetni fogja.

A nyugati fővárosokban uralkodó hangulatról a következő jelentések számolnak be:
Mitől fél Párizs?
Párizs, július 11.
Politikai köröket meglepte az osztrák-német kiegyezés, amelynek híre nem keltett osztatlan örömet, mert igaz ugyan, hogy az osztrák kérdés, mint mérgező gócpont eltünt a középeurópai politikából, de viszont attól tartanak, hogy a kisantant poziciója lényegesen meggyengül és csorbul Franciaország hegemónikus szerepe is, sőt a francia befolyás a Dunavölgyében teljesen eltűnhetik.

Attól is félnek, hogy a német befolyás az úgynevezett hideg propaganda segítségével annyira megerősödik Ausztriában, hogy az Auschiuss békés úton automatikusan létrejön, amit Franciaország hatalmi eszközökkel nem tud megakadályozni.

A Petit Journal szerint Hitler befolyása megerősödik Közép-Európában és a Balkánokon és attól kell tartani, hogy Olaszország vezetésével, Németország, Ausztria, Magyarország és Lengyelország bevonásával a közeljövőben megalakul a revizionista államok blokkja.

A Petit Parisien szerint a megegyezés feltétele az volt, hogy a brüsszeli értekezleten Olaszország és Németország együtt vesz részt és Olaszország nem csatlakozik olyan eseményhez, amelynek németellenes éle volna. A lap római levelezője már arról is értesült, hogy Mussolini nagy középeurópai blokkot készít elő, amelybe még Oroszországot is bevonja.

Ma rendkívüli minisztertanács lesz Londonban
London, július 12.
A vasárnapi angol lapok szerint a német-osztrák megegyezést Hitler külpolitikájának kétségtelen sikere és egyúttal választ jelent az angol kérdőív egyik legfontosabb pontjára.

A Sunday Despatch szerint a német-olasz politika célkitűzése azonos az angoléval: a közös veszedelem, a bolsevizmus leküzdése és kiemeli, hogy a megegyezésnek nincs angolellenes éle.

A Sunday Express szerint megegyezés létrejötte közvetlen következménye az olaszellenes földközitengeri koalíció fenntartásának.

Az Observer azt írja, hogy a megegyezés csak egy közvetlenül fenyegető veszélyt hárít el, de a távolabbi jövőre még nagyobb veszedelmeket rejt magában.

Hétfőre rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, melynek egyetlen tárgya az osztrák-német megegyezés.

Németország Ausztriára bízza belpolitikai helyzete rendezését
Berlin, július 12.
A német sajtó igen behatóan foglalkozik a német-osztrák egyezménnyel.

A Völkischer Beobschter szerint az egyezménynek az az alaptétele, hogy elismeri Ausztria szuverinitását és az osztrák testvérnépre bízza, hogyan akarja rendezni belpolitikai viszonyait. A római jegyzőkönyvet illetőleg a lap szerint nincs ellentét, az egyezmény és a római paktum között. Ezt egyébként a birodalom jóviszonya Olaszország és Magyarországhoz eleve kizárja.

A Berliner Tageblatt hangsúlyozza, hogy az egyezményben Ausztria német államnak ismeri el magát.

Schuschnigg kancellár táviratváltása Gömbössel, Mussolinivel és Hitlerrel
Schuschnigg kancellár vasárnap táviratot intézett Gömbös Gyula miniszterelnökhöz is, amely így szól:
„Ausztria és a német birodalom között most létrejött megállapodás, amelynek célja a barátságos szomszédviszony helyreállítása, kiváló alkalmat nyújt nekem arra, hogy előtted is kifejezésre juttassam azt a meggyőződésemet, hogy a most befejezett mű az általános békét szolgálja, amely Ausztria és Magyarországot egyaránt különösképen érinti. Arról is meg vagyok győződve, hogy a római jegyzőkönyveken alapuló együttműködésünk ilyen értelemben további hasznos gyümölcsöket fog hozni. Egészséged helyreállítását szívből kívánva régi bajtársai szeretettel üdvözöl Schuschnigg.”

Gömbös miniszterelnök a következő távirattal válaszolt:
„Ausztria és a Németbirodalom között létrejött megállapodást történelmi eseménynek tartom, amely az általános békét szolgálja és amely béke különösen érdeke Ausztriának és Magyarországnak. A megállapodás megfelel a római jegyzőkönyveknek, így tehát a római koncepciót fogja erősíteni. Minden jót kíván és régi bajtársi szeretettel üdvözöl Gömbös.”

Schuschnigg meleghangú táviratot küldött Mussolininak és Hitlernek is, akik ugyanilyen hangnemben válaszoltak.