Ottó a népkirályság programjáról, alkotmányról, szabadságról és a diktatúráról

Bruxelles, 1936 július hónap
Arra sincs időm, hogy körülnézzek, mert már megszólal Ottó:
- Az egyedüli cél, - mondja minden szót alaposan megfontolva – a nemzet boldogulása. Csak az a restauráció lehetséges, amely egyet jelent mindazzal, amit a népek kívánnak önmaguknak. Természetes, hogy ismerni kellene a valódi népakaratot, a hamisítatlan népakaratot! De hogyan lehetséges ez nyilt szavazás mellett? Titkos választói jogra van szükség! A restaurációnak egyet kell jelentenie a közerkölcsök uralmával, a közéleti tisztasággal. A nép boldogulásának nagy célja mellett semmivé törpül minden más hatalmi, politikai érdek.

- Mi az akadálya, Felség – veti közbe a katona – a királyi hatalom visszaállításának?

Ottó nyomban megadja a választ:
- Ha a népek kívánsága szabadon megnyilvánulhat, akkor semmi!

A fiatal tudós, aki Genfből érkezett, a külpolitikai helyzet legújabb fordulatait ismerteti. Ottó érdeklődéssel hallgatja, majd ennyit mond:
- A helyzet naponként változik Európában. Az események állandó hullámzása közepette Magyarország szerepe nagyszerű, útja egyenes. Magyarországnak, amely Európa szívében fekszik: okos, higgadt, céltudatos, nagyvonalú, külpolitikával kell utat találnia Európa szívéhez!

Most egy mély hang szólal meg a dunántúli birtokos nemes:
- Felséged eddigi nyilatkozataiban ismételten a népkirályság eszméjét jelölte meg, mint nemzetünk helyes politikai fejlődésének útját. Hogyan gondolja Felséged a népkirályság uralkodójának kormányzási programját?

Egy pillanatra elgondolkozik. Mély csend. Azután fellángol az ifjúi arc és a hangja is mintha melegebben csengene:
- Ez a program egyetlen szó: alkotmányosság! A nép és a király csak együttesen dolgozhatnak. Együttes erővel közös célokért. A magyar nemzetnek olyan ősi alkotmánya van, mint Anglián kívül egyetlen népnek sem Európában. Az alkotmány a nemzet boldogulásának biztosítéka, ha megtartják.

Most szociális kérdésekre fordul a társalgás, Ottót különösen a munkanélküliség problémája foglalkoztatja. Amit erről a pusztító világjárványról Európában és Amerikában írtak, amit tudósok javasoltak, kormányok cselekedtek, alaposan áttanulmányozta. Figyelmesen hallgatja a hazai helyzet ismerését. Azután ezeket mondja:
- Az első, a legfőbb feladat: munka, munka és harmadszor is munka. Csak a munka ad az emberi életnek, igazi tartalmat és erőt, testi és lelki egyensúlyt az embernek. Hazánknak olyan gazdasági helyzetet kell teremteni, amely biztosítja az egész vonalon a termelés rentabilitását.

A királyfi a képzett szakember biztonságával beszél ezekről a Széchenyi legendás kora óta vajudó nagy gazdasági- és munkaproblémákról. Különösen a fásítás és csatornázás foglalkoztatja. Ezekről a kérdésekről írta egyébként doktori értekezését is. Ujra elgondolkodik.

- Félszázadra való munka… Mindebből a legégetőbb, a legsürgősebb: segíteni azokon, akik a maguk erejéből már nem tudnak talpraállani!

A dunántúli politikus kimondja ezt a szót: reform!

- Reformról – feleli a királyfi – nem beszélni kell, hanem az észszerű reformokat meg kell valósítani.

Pillanatnyi szünetet felhasználja a történelmi nevű arisztokrata és a következőket mondja:
- Kossuth Bécsben 48 tavaszán azt mondotta, hogy nincs uralkodóház, amelyre szebb hivatás várna, mint a Habsburg-dinasztiára, ha kezet fog a szabadsággal! Mi hisszük és valljuk, hogy ezeréves magyar alkotmányunk a szabadságjogok legtisztább forrása!

Ottó helyeslően int:
- Igen, a magyar alkotmányt nem törvényhozási aktusok hozták létre, azt a nemzet termelte ki a saját egyénisége szerint és éppen ezért a magyar alkotmányban a magyar faj egyénisége nyilvánul meg. Magyarországnak ez a halhatatlansága, jövendőjének ez a biztosítéka! A magyar alkotmányhoz képest sok új alkotmány, amely a mult században készült, olyan mint a szűkreszabott ruha, amely összetart ugyan, áll is valahogyan, csak éppen mozogni nem lehet benne, gátolja a szabad mozgást, sőt a gondolkozást is. Pedig vannak nemzetek, amelyeknek az egyéniségéhez tartozik a szabadság vágya. Ezek átérzik a szabadsággal járó kötelességeket és élni is tudnak a szabadsággal…

Csend. Minden arcon feszült, megilletődő figyelem.

- Ilyen nemzet a magyar – mondja a királyfi – és hogy ilyen kemény és gerinces legyen és így maradhasson, ápoljuk a szabadságvágyat az ifjúságban. Rá kell nevelni a fiatalságot annak az öntudatára, hogy a szabadságba beleszületni és ezt a kincset arravalóság nélkül megtartani nem lehet. A szabadságot ki kell érdemelni, most a kenyeret, amely mindennap elfogy és mindennap újra megszerzendő. A szabadságszeretet a magyarság legértékesebb, legvonzóbb, legtiszteletreméltóbb tulajdonsága. A magyar nemzet nem bírná, nem tűrné el a diktatúrát!

- Miként gondolja Felséged Magyarország jövőjét a Duna-völgyében? – kérdezem.

- Magyarországnak méltó nagy szerepe lesz a Duna-völgy újjáépítésében; nélküle a Duna-völgy jövője elképzelhetetlen, szinte megoldhatatlan. Sorsdöntő számunkra, hogy szerepét a nemzet történelmi hivatásához méltóan töltse be. Ezért szükséges a szabad fejlődés! Ezért kell, hogy megvédje magát a betörni kész idegen áramlatokkal szemben! Meg kell erősödnie a nemzetnek önbizalmában és történelmi hivatásának mélységes, ösztönös átérzésében.

Háborúról és békéről folyik a szó tovább. A királyfi szól:
- A békét fenn kell tartani! Ez életérdekünk is. Mi lenne Európából, ha ránktörne az új világháború?

Mialatt beszél, hosszan nézem az ifjú királyfit. Az utóbbi időben lefogyott, megnyúlt. A sok sportolástól. Szürke flanellruhát visel, valamivel világosabb puhagalléros inget és barna cipőt. A magyar beszéde, folyamatos és hibátlan.

Kilenc óra régen elmult, mikor újra a bruxellesi uccára lépek.

Zsigmondy Teréz