Van-e drágaság vagy nincs?

Ha a pesti háziasszonyt, vagy a kisfizetésű családfőt kérdezzük – akkor van, ha a gazdát, akkor nincs!
A vitát csak a statisztika döntheti el, amelynek számadataiból kiderül, hogy valóban megdrágult a hús, a baromfi, a zsír, a vaj, a tojás, de nemcsak húsból és zsiradékból él az ember, hanem növényi táplálékból is, már pedig a burgonya 40, a bab 50, a borsó 25, a káposzta 50 s a tök 60 százalékkal olcsóbb, mint az elmult évben. De olcsóbb a gyümölcs s általában minden idénycikk s még ezek beszámítása nélkül is a megélhetési költségek emelkedése a különböző számítások szerint legföljebb 1-2 százalékkal magasabb.

A hús és zsírárak emelkedésének természetes oka az idei kitűnő takarmány- és tengeritermés!

Az elmúlt évben a gazdák nagy tömegben adták el állatjaikat, főleg a borjút, mert drága volt a takarmány, a következmény nagy kínálat és az állatállomány erős lecsökkenése volt. Az idén a gazdák kiegészítik az állatállományukat, könnyebben és több állatot állítanak be hizlalásra, tehát a kínálat csökken.

De az áremelkedésnek az is lehet oka,
hogy a kisebb kínálat mellett, a javuló kereseti viszonyok folytán nagyobb a kereslet s ezért is emelkednek az árak. Bizonyos, hogy ez év nyarán a húsfogyasztás Pesten az emelkedő árak ellenére kisebb volt ugyan, mint 1935-ben, de nagyobb, mint a megelőző években.

Minden jel arra mutat, hogy a hús- és zsírárak emelkedése átmeneti jelenség.

A év második negyedében máris 55.000-rel több sertést és valamivel több marhát állítottak be hizlalásra, mint az elmult évben, a hizlalási kampány a tengeritörés befejezése után teljes erővel megindul és majdnem bizonyosra vehetjük, hogy az év végén, tehát november végétől kezdve és a jövő év elején alacsonyabb hús- és zsírárakra számíthatunk!