Anyáknak-gyermekekről, dicséret-szuggesszió 2

Dicsérni a jó felfogását, a kitűnő magaviseletét, a nemes szívét. Mert mialatt mások előtt kérkedek ezzel, lassanként beleszuggerálom, elhiszi nekem és csakugyan olyan lesz, amilyennek látni szeretném és ő is szeretne lenni. Tudvalevő dolog, hogy szuggesztióval beteget is lehet gyógyítani.
Felnőtteket is.

A gyermek pedig mindenre hajlik. Egyszerű szülőtől származó, azóta világsikert elért, nagyműveltségű úr mesélte nekem, hogy gyermek korában (még a nagy kolera idejében volt) gyakran kirázta őt a hideg, örökösen remegtek érte. Édesanyja, egyszerű parasztasszony, igazán nem tudhatta a szuggesztió szó értelmét, egy magához vonta őt, megfogta a kezét azt mondta: „nézz a szemembe, Sanyikám, soha többé nem fog kirázni a hideg. Én megígérem neked”.

És csakugyan soha nem ismétlődött meg. Nincsen jobb szuggesztió, mint amivel egy édesanya hat a gyermekére. Azért is nem tesszük helyesen, ha azt mondjuk, „szegénykémnek úgy fáj a foga”, mert ezzel máris a fájdalomra vonjuk a figyelmét. Igenis azok cselekszenek helyesen, akik, mikor a kisbaba elesik, elkiáltják magukat; „katonadolog, semmi sem történt” és arra szoktatják gyermeküket, hogy kicsit megdörzsölje fájós tagját és nevessen. Ahhoz igazán nem fér kétség, hogy minden fájdalomnak legjobb ellenszere a mosoly.

Vannak, akik magukba szuggerálják, hogy mindenben pechük van. Az ilyeneket aztán tényleg üldözni látszik a sors. Ha állásról van szó, mindig más kapja meg helyettük. Az persze nem jut eszükbe, hogy ők mingyárt eleve elvoltak készülve erre és mingyárt bizonytalanul indultak, nem tettek meg mindent, hogy az állást csakugyan elérhessék.

Vannak, akik úgy indulnak el hazulról, hogy: „megpróbálom, tudom, hogy nem sikerül, de megnyugtatom a lelkiismeretemet”. Hát ezeknek bizony semmi sem sikerül. Mert aki még elképzelni sem tudja, hogy jól végzi a dolgát, annak az hogyan sikerüljön.

Gyermek előtt sohsem szabad hangoztatni: „peches vagyok, üldöz a balsors, szegénykém ő is örökölte”. A gyermekbe bizalmat kell csöpögtetni önmaga iránt. A gyermek előtt azt kell hangoztatni: „Neked sikerülni fog, te ügyes vagy, te tehetséges vagy, neked könnyű a felfogásod, belőled egy-kettőre ember lesz. „Ő sem veszi észre, mi sem vesszük észre, hogy mialatt dicsérjük és bizalmat előlegezünk neki, bele szuggeráljuk a szavakat.

Megszokja, hogy higyjen önönmagában megszokja, hogy mindent magától várjon és ezáltal eleitől fogva jól végzi a dolgát, mert mindennel úgy nekifekszik, hogy kierőszakolja a sikert. Pillanatig sem kételkedik abban, hogy eléri azt, amit akar. De aki csak próbálgat hogy a lelkiismeretét megnyugtassa, az sohasem akar igazán, az legtöbbször önmagát hátráltatja.

A telt villamoson legelőször az kap helyét, aki azt mondja magának: „nekem fel kell szállnom, mert sietek”. Tolakodás nélkül is ott fog megállni, ahol legelsőnek léphet fel. Már eleve elképzeli magában, hogy az ő számára van hely. Gyermeket sohasem szabad megfélemlíteni azzal, hogy neki valami nem sikerül. A gyermeket biztatni kell.

Dicsérni!

A dicséret megkönnyíti a járást, mozgékonnyá teszi az ujjakat, felfrissíti a vért és az agyat. A dicséret szuggesztió.

Ács Klára.