A rajkó és purdébandák tizennégy-tizenötéves kis prímásai és bőgősei vengerka-ajándékokkal jönnek haza Budapestre
A pesti rajkó-export megdöbbentő erkölcsi mérlege!
Amióta Rigó Jancsi megszöktette Chimay hercegnőt, azóta sem volt ilyen cigányláz Euróbában: Párizsban, Madridban, Stockholmban a földből nőnek ki a rajkózenekarok. Rajkó, purdé és egyéb hangzatos elnevezésekkel több mint száz kis cigány járja a világot és pillanatnyilag is két pesti kávéházban két banda ötvenöt tagja készül az Óperenciás tengeren is túlra...
A körúti kávéházban vasárnap este Néma Jóska kis prímásnak, akiknek Bugó a cigányneve, kezéből majd kiesett a vonó: megjelent a kávéházban az Erdélyi uccai iskola egyik tanítója, mert a rajkók elkerülik az iskolát. Alig simult el a vihar, máris új izgalom zavarta meg a rajkók kedélyét:
Két cigánygyerek jött egyenesen Párizsországból, Sándor Jenő bandájának a tagjai.
Oláh Sanyi segédprímás14 éves, fejlett növésű, fehérbőrű cigánygyerek és Makai Lajos 15 éves, ő is segédprímás. A körme manikörmözött, selyemzsebkendője kilóg. Olyan barna a bőre, ha a borbély megvágná, biztos tinta folyna az arcából. Ilyen a kis bajuszkája is, amit ceruzával festett az orra alá. Remegve mondja:
- A párizsi Hungáriában muzsikál a banda. Hatan hazajöttünk szabadságra. Mindenütt előkelő szállodákban laktunk. Hideg, meleg víz. Hogy játszottunk-e nagy urak előtt? Hát a Gusztáv svéd király személyesen jött utánunk, hogy megtudta, hogy Stokholmban vagyunk. Hogy mellik lokál vót azt nem tudom, de nagy heliség vót. A bejárat mellett antikváriumban halak uszkáltak, meg télikert is vót. De még milyen...Télikert és még sem fáztunk kis kabátban sem...
- Az semmi – folytatja a tündér mesét a Sanyi gyerek. Négyezer ember tombolt a bolognai Teátro Medisában, amikor a közénk jött az olasz király. De ki is tettünk magunkért. Úgy szólt a banda, mint az a valóságos pacsirta azon a valóságos fán.
- Kinek volt a legnagyobb sikerre?- kérdeztük.
- Macúrnak- vágja ki Lajos.- Macúr az öcsém csúfneve és ő a banda énekesprímása. A párizsi Hungáriában csupa finom népség ült és öcsém, a Vili énekelte azt a nótát, hogy Vágyom egy nő után. Egy szépséges úrinő, aki fel volt öltözve, csupa briliánssal, meg csupa drágakővel, oda-odanézett a Vilire. Vili meg csak vissza és kitárt karral csinálta: Vágyom a mozdulatát, amely a vágyamat reszketi át... Másnap autó jött Macúrért. Egy híres filmszínésznő elvitte Vilit a lakására, hogy ott is énekeljen neki társaság előtt.
- Hány éves a Vili?
- Tizenhárom, instálom.
A szomszéd kávéházban szintén két gyerek vár. Madridból jöttek a kis rajkók zenekarából.
Gyűrű van ujjukon, aranyóra a zsebükben. Feketét kavargatva beszélgetnek. Témájuk a nő. A kiskorúak vezetéknevét nem írjuk ki, mert amit beszélnek, az egyenesen megdöbbentő. Ezek között is az egyik szőke, a másik fekete. A szőkét Lalánal hívják és prímás. A másik gyerek Dani és csak egyszerű tagember a bandában. Bőgős. Mind a kettő tizennégyéves. Lala a prímás viszi a szólamot:
- Megbolondítottuk a népeket! Autógramot adtunk és virágot dobáltak ránk a nők. Legjobban Svájcban bomlottak. Dani ott vőlegény is lett. Ugye, Dani?
- Igaz! Nekem több városban is van menyasszonyom. A svájci azonban, az komoly. A papája kereskedő és ő tizennyolcéves. Nagy magas nő és szőke. Cigánynak csak szőke menyasszony kell.
Lala tiltakozik:
- Nem lehet általában mondani, az én menyasszonyom barna. De én magyar vőlegény vagyok. Rózsi komoly nő, huszonkilencéves.
- De azért te is kaptál aranyórát, - árulkodik Dani.
- Hát kaptam egytől igaz.
- Milyen nőtől,- kérdezzük.
Feketétől. Szőkétől még aranyórát se fogadnék el. Mondtam már, nekem zsánereim vannak.
Dani gyerek, a menyasszonyhalmozó sem panaszkodhat:
- Nekem egy ruhát, egy gyűrűt és két órát vettek a nők. Leggavallérabb nőismerőse a klarinétosnak volt. Platinagyűrűt kapott. De maga volt a csudálatosság, mint a leesett tükör.
Még egy kis előadást tartanak a gyerekek a nőkről, nemzetiség szerint.
Lala: Mindenütt voltak szép nők.
Dani: Svájcba a legtöbben.
Lala: Amsterdamban hűség van.
Dani: A valóságos forró nő a spanyol.
Lala: Mindig meg akarták szöktetni a bandát.
Dsni: A spanyol nő csapodár.
Lala: Párizsban a nyílt uccán csokolódzás megy. És ott annyi a pénz, mint a pelyva. Az a legjobb ország. Száz pengőt küldött haza minden gyerek havonta és még maradt is mindenre.
Dani: Aszpikot ettem.
Lala: Lakáj pucolta a cipőmet.
- Hát itt hogyan éltek?
A Valéria-telepen lakunk. Szoba-konyhás lakásban kilencen. De tágas, nagy a szoba, meg a konyha is.
Idegesek lesznek a fáradt, koravén gyerekek, hogy Pestre terelődik a sző. Párizsra gondolnak vagy Torinora, a vidám, könnyű életre, a finom ételekre, italokra, nőkre, amely eszükbe jutott most hirtelen, mert készülnek haza, lefeküdni a Valéria telepen kilenced magukkal egy szobában
