Letűnt egy korszak. Királyainkat és császárainkat - miután mindent megfontoltak és meggondoltak és nyugodt lelkiismerettel lépetek a kötelesség útjára – szerencsésen elűztük trónjaikról.
A régi világgal együtt tűnt le a méltóságteljes, nehézkes ruhák és frizurák divatja is.
Sokan úgy gondolják, hogy a hölgyek társadalmi helyzetét (is) gyökeresen megváltoztató háború vívta ki az egyszerűbb viseleteket. Az, hogy a nők tömegesen kezdtek el dolgozni, és ehhez kellett, hogy alkalmazkodjon a nő ruhája és frizurája, mely végül új divatot eredményezett.
Túl szép és egyszerű, hogy ez igaz legyen. A nők a háborúban való aktív részvételükkel kiharcolták a szavazati jogukat, ám az, hogy divatot teremtsenek, nem a dolgozó nők kiváltsága volt.
Ugye, mindenki emlékszik Honthy Hanna előadásában arra a dalra, amely úgy kezdődik: Az én mamám nem hordott bubifrizurát… Eltekintve a hátborzongató élménytől, rávilágított erre a fontos dologra.
Az udvari dámák helyét a modern kor első sztárjai foglalják el a bulvár hasábjain. A mozit kiemelték a mutatványosok kasztjából és művészeti ággá emelték, amelynek köszönhetően Magyarországon is megbecsültek és irigyeltek lettek a filmsztárok. (Gondoljunk csak Lipót főhercegre, aki filmes karrierről álmodik - majd pedig egy helyes kolbászbolt tulajdonosa lesz…)
A rövid haj, a bubifrizura a középosztálybeli művészek kiváltsága volt. Provokatív és lázadó, a nemi szerepek felcserélhetőségét sugallja annak ellenére, hogy rendkívül nőiesnek tűnik - legalább is így kilencven év távlatából.
A bubifrizura gondolkodásmódot, felszabadultságot, szabadosságot jelentett. Azt jelentette, hogy:
1. cigarettázunk, sőt e művelethez szipkát is használunk;
2. szeretjük a lokálokat, ebből kifolyólag pedig;
3. az éjszakázást;
4. a szeszesitalt;
5. a jazz zenét;
6. és sürgősen beszerzünk egy fekete szeretőt;
7. vagy akármilyen színű szeretőt.
Ebből is látszik, hogy akárki nem viselhette a bubit.
Talán ezért lett akkora csetepaté a bubifrizura miatt a kazánkovács és felesége között. Vajon mit vághatott az otromba férj felesége fejéhez, amiért az asszony egy söröskorsót megragadva vetett véget a vitának? Inkább most nem fantáziálnék.
