Korcsolyázás

A korcsolyázás egyike azon ritka sportoknak, mely túlzottan (pedig a túlzás a sport legfőbb veszedelme,) alig gyakorolható, már csak azért se, mert a dal szerint * télen mindig hideg van*. Két nevezetes tulajdonságát alig lehet eléggé dicsérni : egy az, hogy a legolcsóbb minden sportok között ; a másik pedig az, hogy teljeséggel pormentesen folytatható.

Szeretik és gyakorolják is most már országszerte, a mi azért nevezetes, mert ezelőtt csak mindegy három évtizeddel még – szégyen volt úri népnek a korcsolyázás. Legalább vidéken úgy volt. Nem jól emlékszem rá. Befagyott a Körös, és mi, apró gyerekek, lejártunk korcsolyázni, de kizárólag gyerekek, még pedig csak fiúk. Ugyanabban az időben a mi városunk helyőrsége új generálist kapott, a kinek volt két szép felnőtt leánya, németek (már mint osztrákok) persze.

S ime, az *egész világ* csodálkozására egyszerre csak megjelenik a Körösön a generális, az ő két leánya, egy-két katonatiszt és egy katonaszolga, a ki egy hosszú padot és egy darab szőnyeget is hozott magával. A privatdiener aztán felkötötte a hölgyek és urak korcsolyáit és megindúltak a Körösön. Hajongtak, íveztek, suhantak, szóval pompásan mulattak.

De mulattak városunk hölgyei is. Összefutottak a hidon, mint valami vészjelre, olyan hirtelen és olyan sokan, és rettentően sápítoztak:
- Micsoda népség lehet ez ?
- Nem lehetnek úri leányok !
- Hogy nem röstelnek így *csúszkálni* ennyi kölyök között !
- Szép kis nevelést kaphattak *ezek* Bécsben, vagy honnan jöhettek!

Nos, azóta egy kissé megváltozott a világ, mindenféle sport tekintetében még a magyar glóbuson is.
Természetes, hogy az egész országban itt, Budapesten fejlődött ki legtökéletesebben a korcsolyázás nemes sportja is. Pompás csarnoka, mintaszerű jege, mindenféle egyéb kellékei, világítása, zenéje, jégápolói szinte mintaszerűvé teszik ezt a telepünket. De ez nem *lett* úgy egyszerre.

Nem rég sokat bosszankodtak még a pestiek a miatt, hogy a budaiak mindig egy héttel hamarabb korcsolyázhattak. Ennek a sok bosszúságnak lett aztán a következménye, hogy megcsinálták a Stefánia-út mellett a kis pályát, mintegy 14,000 négyszögméter területen, a télkezdet és a kisebb hidegű idők számára. Be is vált; szép fekvésű, tágas, tojásdadalakú tér, a melyet minthogy nyárra fűmaggal is bevetettek, a meleg időben játszó, labdázó helyül használt az ifjuság, Csakhogy a fűmagot kitaposták vagy kikelni sem engedték s így a játszóhely tulajdonképen rettentő porfelhő volt minden délután. Végre a kormány vállalkozott rá, hogy segít a bajon, de akkor átveszi egészen és alkalmas játszótérré alakítja át az egész pályát. Ez az idén meg is történt akkép, hogy a főváros már 1903 márcziusában átadja a kultuszminiszternek az egész területet.

Ennek köszönhetjük azonban, hogy a városligeti nagy tó egy részét, mintegy 8000 négyszögöl területen, az egylet betonoztatta, a czélból, hogy az első néhány hideg nap után már kész korcsolya-pályát bocsáthasson tagjai rendelkezésére. S az idén itt már november 15-én korcsolyáztak is. A munkálat különben nagyon érdekes volt.