Eckhardt Tibor beszéde a külpolitikáról Miskolcon

Miskolc, november 22.
Vasárnap délelőtt háromezer főnyi hallgatóság előtt tartotta meg Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezetése és Miskolc képviselője, országos érdeklődéssel várt beszámoló beszédét a Korona-szálló dísztermében.

- A politika válaszúthoz érkezett – mondotta – és vagy megtalálja az átfogó megoldásokat a magyar sors nagy problémáira, vagy örvénybe jut és el fog süllyedni. Nemcsak itt Magyarországon, hanem az egész világon óriási küzdelmek folynak, egy régi világ és egy kialakuló félben levő új világ eszményei ütköznek meg egymással. Rengeteg hiba és mulasztás halmozódott fel Európában és az európai politika vezetői égő gyertyával a kezükben járják a haláltáncot a lőporos hordók között.

A békeszerződések legjobb esetben csak fegyverszüneti szerződéseknek nevezhetők. Európa óriási feszültségeinek az lehet a következménye, hogy két esztendő mulva a hadseregek teljes készenlétben állanak egymással szemben.

Legfeljebb két esztendeje van még a világnak arra, hogy diplomáciai és politikai eszközökkel iparkodjon megelőzni egy háború lehetőségét.

Hogy lesz-e háború vagy nem lesz, nem annyira az emberi bölcseségtől, mint az Uristen beláthatatlan akaratától és a véletlentől függ. Semmivel sem vagyunk ma jobb állapotban, mint 1914 nyarán; egyetlen meggondolatlan cselekedet kirobbanthatja akár holnap, akár holnapután egy végzetes, végső pusztulással fenyegető európai háború rémét.

Nem szeretném pesszimista szavaimmal a rossz hangulatot előmozdítani, de őszintén meg kell, hogy mondjam, nem hiszem, hogy el tudjuk kerülni a háborút, ha újabb békekonferenciára nem ül össze a világ, ahol újra begombolják azt a kabátot, amelyet 1919-ben és 1920-ban oly hibásan gomboltak össze.

Az, hogy Szovjetoroszország úgy is mint pánszláv, úgy is mint szovjethatalom az európai kontinens ügyeinek intézésében lényeges vagy pláne döntő szerephez jusson, Európa öngyilkosságával egyenlő értékű. A báránybőrbe bújt szovjetnek célja nem volt és nem lesz egyéb, mint zavartkeltő ugatás, a kapitalista országok háborúba kergetése, hogy azután ezeknek az országoknak füstölgő romjain a bolsevizmus a maga véres lobogóját kitűzhesse.

- Nemcsak Magyarország, de a közép Dunavölgyének valamennyi országa számára békés élet, nyugodt fejlődés csak egyetlen esetben biztosíthat: ha valamennyi nagyhatalom befolyásának kizárásával tisztességes és igazságos dunavölgyi kompromisszumot iparkodunk magunknak kivívni. Ha bekövetkezik az, hogy az egykor virágzó Dunavölgye a pánszláv és német erők összeütközésének szinhelye és csatatere lesz, az eljövendő világháború legtragikusabb, legvéresebb ütközeteit itt, a mi földünkön fogják megvívni.

Ezután Eckhardt a német-osztrák megállapodásról és Rosenberg Alfréd legutóbbi cikkéről szólott, amelynek lényege az, hogy Németország nem kívánja Európa területi ujjárendezését.

- Ez a kiábrándító cikk – folytatta Eckhardt – az jelenti, hogy nincs egyoldalú barátság, nincsen barátság az érdekek kölcsönös tiszteletbentartása nélkül. Magyarország lojális és minden körülmények között megbízható barátságot ajánl fel azoknak, akik sorsproblémáik megoldásában segítségünkre vannak, de sohasem lesz senki vazallusává. Törhetetlenül ragaszkodunk helyünkhöz a nap alatt, elsőszülöttségi jogunkhoz a Duna völgyében.

A magyar nemzet sorsa, mint általában a kisnemzetek sorsa, sohasem a csatamezőkön, hanem a békekonferencián fog eldőlni, ahol – ha becsülettel sodródtunk a háborúba, mint annakidején Belgium – Magyarország vissza fogja kapni helyét a nap alatt.