Zichy János gróf válasza Sztranyavszkynak

Drégelypalánk, november 15.
Vasárnap gróf Zichy János, a kereszténypárt elnöke, beszámolóbeszédet mondott, amelyet nemcsak a kerület, hanem az ország közönsége is nagy érdeklődéssel várt, mert Zichy innen adta meg válaszát Sztranyavszky Sándornak azokra a kijelentéseire, amelyek az evangélikus zsinaton elhangzottak.

Gróf Zichy János kifejtette, hogy a kereszténypárt a Gömbös-kormány elvi ellenzéke volt, de a Darányi-kormánnyal szemben nincsen elvi jelentőségű differenciája:
- A Gömbös-kormánnyal szemben bizalmatlanok voltunk – mondotta – mert parancsuralmi rendszerre törekedett. Ez ellen minden erőnkkel küzdöttünk és a mi pártunknak is van bizonyos része abban, hogy Gömbös törekvései nem érvényesültek. A másik ok, ami miatt vele ellentétbe kerültünk a királykérdésben vallott felfogása volt.

A Darányi-kormány elnökének beszédéből határozottan alkotmányos szellemet vélünk felfedezni és ezért nem aggódunk, hogy a párturalmi rendszert tovább folytatja. A királykérdésről a miniszterelnök úr nem nyilatkozott, de ismerve felfogását, meg vagyok győződve arról, hogy nem fogja akadályozni a királyság híveinek törvényes mozgalmát.

Zichy János ezután a választójogról szólott:
- A legnagyobb feladat most a választójog megalkotása, ezt vállalta Gömbös, később azonban nem tartotta szükségesnek, hogy ítéletét betartsa. Lehetetlen, hogy a választások a jövőben úgy folyjanak le, mint a multban. A magyar nép érett arra, hogy a titkos választójogot követelhesse és azzal éljen! Mindenkinek adjunk választójogot, csak a felforgatóknak nem. Várjuk a kormány javaslatát, mert lehetetlenség, hogy a kormány tőlünk várjon tervezetet. Az elsőség a választójogot illesse, azután jöjjön a kormányzói jogkör kiterjesztése és a főrendház reformja, e két törvény azonban ne gyakoroljon befolyást a titkos választás ügyére, csupán szabályozza azt.

Gróf Zichy János ezután bejelentette, hogy beszédének további részét annak fontosságára való tekintettel olvasni fogja.

- Az utóbbi időben úgy éreztem, - folytatta gróf Zichy János – mintha telítve lettek volna a magyar lelkek attól a gondolattól, hogy az egész társadalom minden erejét közös küzdelemre fogja össze az egész Európát fenyegető bolsevista veszedelemmel és pogány istentelenséggel szemben.

Igen nagy megelégedéssel hallottuk a miniszterelnök úr bemutatkozó beszédének azt a mondatát, amely bennünket, katolikusokat közelről érint s amely a nemzeti élet nyugodt fejlődésének egyik legerősebb biztosítékaként hangozott el. A miniszterelnök úr a képviselőházban azt mondotta, hogy a felekezeti béke megbontására irányuló minden szándék szemben fogja találni magát a kormánnyal.

Éppen ezért, mint valami ellenséges aknának a felrobbantása, úgy hatott ránk most – alig néhány héttel e hivatalos kormánynyilatkozat után – a képviselőház elnökének, Sztranyavszky Sándornak az evangélikus zsinaton elhangzott, sőt megismételt támadása a katolicizmus ellen. A képviselőház elnökének ezeket a szavait – mély sajnálattal mondom ezt – hiteleseknek kell elfogadnunk, mert azokról nemhogy illetékes cáfolat nem érkezett, sőt a házelnök azt még újra megismételte s megint úgy aposztrofálta a katolikus Egyházat, mint amely napjainkban is a sötét középkorra emlékeztető inkvizició eszközeivel dolgozik a lelkek erőszakos befolyásolására.

Súlyos és kritikus időket élünk, amelyeknek egészen más az akusztikája, mint az elmúlt békeévek politikai harcaié!

A világpolitikai események súlyosodó nyomása alatt robbanásig feszült a magyar élet atmoszférája. Ebben a kritikus légkörben fokozottan vigyázni kell különösen exponált állásban lévő férfiaknak arra, hogy mit mondanak és mit cselekszenek. Egy szó, egy gesztus visszavonhatatlan és jóvátehetetlen következményekkel járhat, olyan visszavonást kelthet a szélsőségek veszedelmeitől fenyegetett nemzeti társadalomban, amelyek évekre visszavethetik a fejlődést és kibontakozást!

Akárki mondta volna tehát ezeket a szavakat, úgy érzem, hogy nekem, mint aki a katolikus politikának egyik legidősebb és legrégibb harcosa vagyok ebben az országban, erre reflektálnom kell. Tekintettel azonban arra a közéleti pozicióra, amelyet Sztranyavszky, mint a képviselőház elnöke, hivatalosan foglal el a magyar törvényhozás élén, kétségtelenül kötelességemnek ismerem, hogy ezt a rendkívül súlyos támadást itt az ország színe előtt s átérezve ezekben a nehéz időkben minden kimondott szónak történelmi felelősségét, felháborodással utasítottam vissza.

- A lovagias harc embere voltam hosszú közéleti pályám, több mint negyven esztendeje alatt. Erkölcsi kötelességemnek éreztem mindig, hogy tartózkodjam olyan kifejezésektől, amelyeknek éle esetleg sebet ejthet politikai ellenfeleim személyén. Most azonban nem találok más kifejezést, hogy legnagyobb mértékben rosszalnom kell azt az eljárást, hogy éppen a képviselőház elnöke, akit magas tisztsége s a parlamentárizmus szelleme a politikai viták pártatlan vezetőjévé tesz, minden alkotmányos országban, ilyen felelőtlen gyanusítással és ilyen igazán csak gyűlölködő harcban otthonos frazeológiával mer szólni arról a katolikus Egyházról, amely ezen a vérrel és a munka verejtékével áztatott földön ezer esztendő hősi harcaira és egy még ellenségeiben is csodálatot keltő magyar kultúra nemzetépítő alkotásaira tekinthet vissza.

Ebben az egész szomorú ügyben egyetlen momentum szolgálhat csak vigaszunkra s ez az az egyöntetű tiltakozás, amelyben az egész magyar katolikus társadalom összeforrott ennek az alig minősíthető támadásnak visszautasítására.