Röntgen professzor csodálatos felfedezésének negyvenedik évfordulója, az X-sugarak

A titokzatos X-sugár
Negyven év előtt - pontosan 1896 január 6-án - került először nyilvánosságra Röntgen professzor csodálatos felfedezésének híre. A hír frappánsan, sőt az első percben valószínűtlenül hatott. A nagyközönség kétkedéssel, a tudományos világ pedig fentartással fogadta. Hogyan? Hát lehetséges, hogy eleven ember belsejébe lehet tekinteni sőt, le lehet fényképezni, anélkül hogy fel kellene metszeni?

Mintha az Ezeregyéjszaka meséi elevenednének meg a tudomány felfedezés nyomán. A hír természetesen lázba hozta az egész világsajtót, de elsősorban a vicclapok „éltek” a felfedezésből. Külön kutatóra vár az a feladat, hogy a vicclapok 1896-os évfolyamaiból összegyűjtse a Röntgen professzor fölfedezésére vonatkozó humoranyagot.

A fölfedezésnek természetesen elsősorban az orvostudomány vette hasznát, ámbár mellette egész sereg más szaktudomány, például a geológia, numizmatika, művészettörténet számára nyílt meg hatalmas perspektíva. Azonkívül pedig a vámvizsgálat, rendőri és katonai kémelhárító szolgálat is hatalmas fegyvert kapott a kezébe Röntgen professzor felfedezése által.

Jegyezzük fel a napot: 1895 november 5-én Röntgen professzor a würzburgi egyetem fizikalaboratóriumában folytatott kísérleteket. Röntgent abban az időben az úgynevezett katód-sugarak viselkedése érdekelte. Éppen azt vizsgálta, hogyan viselkednek ezek a sugarak, ha légritka csövön bocsátja keresztül őket, amikor sajátságos jelenségre lett figyelmes. Ugyanis a csövet kísérletezés közben fekete kartonpapírral borította be és ennek ellenére észrevette, hogy az elsötétített szobában az asztalon és az asztal közelében lévő ásványi anyagú tárgyak fluoreszkálni kezdtek.

Röntgent az első pillanatban meghökkentette a felfedezés, de a vérbeli tudós gyötrő kíváncsiságától hajtva, azonnal vizsgálni kezdte a jelenség okát. Nyomban észrevette, hogy ez a fluoreszkálás egy sugárzó energia következménye, amely a katód-csőben keletkezik ugyan, de mégsem azonos a katódsugarakkal, hanem ezek a sugarak egészen újszerűek.

Még fokozódott meglepetése, amikor észrevette, hogy ha kezét a katódcső elé tartja, akkor annak árnyékképe megjelenik a báriummal bevont lámpaernyőn. Az árnyékképen kezének csontváza volt látható. A tudós ekkor dobogó szívvel, halálos izgalomban dünnyögte:

- Ugy látszik, a kép a tárgynak sűrűségétől és fajsúlyától függ... Ezzel a hevenyészett szövegezésű és a fölfedezés első lázas izgalmában kibökött megállapítással Röntgen leszögezte a későbbi röntgenológia alapelvét. A sugarakat ideiglenesen X-sugaraknak nevezte el. Még aznap éjjel egymásután többször keresztülvilágította feleségét és ezzel megvetette az orvosi röntgendiagnosztika alapját.

A felfedezés híre bámulatos gyorsasággal járta be a világot. Természetesen sok helyen ellenszenvet váltott ki a felfedezés, például több amerikai állam egyháza kijelentette, hogy a felfedezés alkalmazása istentelen. A meglepő az volt, hogy még igen kiváló tudósok is hitetlenkedve fogadták a felfedezést, noha a fölfedezés után néhány héttel az orvosi folyóiratok már egész fényképsorokat közöltek. Röntgen eredeti felvételeit.

Ennek ellenére a berlini Lummer professzor egyik tanulmányában 1896 február l5-én, tehát hat héttel a felfedezés nyilvánosságra hozatala után így írt: „Noha a kitűnő tudományos szerző személye teljes biztosítékul szolgál, nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy egyszerű meséről van szó”.

A csodálatos felfedezés után az orvostudomány hozzálátott, hogy a találmányt gyakorlatilag is alkalmazza. Az első időkben a Röntgen-sugarakat csak a csonttörések megállapítására vagy a testbe került idegen tárgyak felkutatására, illetve a csontváz kóros elváltozásainak és fejlődési rendellenességeinek megállapítására használták fel. Alban Köhler wiesbadeni professzoré a legnagyobb érdem abban, hogy a Röntgensugaruk gyakorlati alkalmazásának módszereit kidolgozta.

(folyt. köv.)