Moszkva, december hó
A szovjet, amely egészen a mult esztendőig minden évben nagy mennyiségü gyapotot importált, hogy belföldi szükségletét fedezze, az idén meglepetésszerüen, mint eladó jelent meg a világpiacon. Az orosz gyapottermelésnek ez a váratlan és meglepő fellendülése kétségkivül legnagyobb eseménye az orosz gazdasági életnek és szenzációja az egész világgazdaságnak is, mert hiszen könnyen letörheti azt a gyapothosszt, amely néhány héttel ezelőtt az amerikai piacokról indult ki.
A szovjet végérvényesen bevonult a világ nagy gyapottermelő államai közé és az orosz gyapottermeléssel épugy számolni kell majd a világpiacon, mint ahogy a háboru előtt a terménytőzsdéknek számolni kellett az orosz buzaterméssel. Az orosz gyapottermelés ugrásszerü fellendülésének első jeleit máris megérzi az amerikai piac. Amig a mult évben Oroszország kilencmillió dollár értékü gyapotot vásárolt az Egyesült Államokban, addig az idén az orosz vásárlás mindössze 96 tonnát tett ki szemben azzal az 1500 tonnával, amit Oroszország eladott az amerikai piacon. A gazdaságtörténelemben először jelenik meg tehát Oroszország, mint gyapotexportáló állam, amelynek ugrásszerüen emelkedő termelése fontos tényezője lett a világgazdaságnak.
A statisztikai adatok, amelyeket most hozott nyilvánosságra a szovjet külkereskedelmi hivatala, meglepőek. Az idei termés az eddigi becslés szerint legalább 655.000 tonnát fog kitenni, nincs azonban kizárva, hogy ez a szám felszökik 700.000-re, ami több mint hárommillió bálának felel meg. Oroszország tehát egy év alatt harmincöt százalékkal fokozta a termelését és ha ezt a tempót egy-két évig tartani tudja, akkor komoly versenytársa lesz az amerikai gyapotnak.
A szovjethatóságok ezt a fellendülést természetesen kizárólag a termelés szakszerü megorganizálásának tulajdonitják. Az eredményben bizonyára része van a szervező erőnek is, azonban szakkörökben pontosan tudják, hogy ennek a szervezésnek az idén egy beláthatatlan jelentöségü faktor jött a segitségére: az időjárás. Az idei termést óriási mértékben segitette az a körülmény, hogy az ősz szokatlanul kedvező volt és október 23-ig egyáltalában nem volt fagy a gyapottermelő vidékeken. Október 15-től kezdve minden nap, amely a termésnek kedvező, egy százalékos pluszt jelent a termelő számára. Normális körülmények között az első fagyok már október 10-ike előtt jelentkeznek: olyan időjárás, mint az idei, minden tiz esztendőben egyszer akad.
Megkezdődik a gyapotháboru
Ettől a szerencsés momentumtól eltekintve azonban az orosz gyapottermelés fenomenális emelkedése arra a rendkivüli erőfeszitésre vezethető vissza, amivel a szovjet egész gyapottermelését megreformálta. Ezt a gyapothadjáratot külföldi, nagyobbára amerikai szakemberek vezették, ezeknek az utmutatásai szerint rendezték be a bevetett területek öntözését és ezek intézték a gyapotnak annyira fontos elraktározását is.
A külföldi szakemberek tanácsára mindenekelőtt megnagyobbitották a bevetett területet és uj termelési szisztémát vezettek be Üzbekisztánnak azon a vidékein, amelyek gyapottermelésre a legalkalmasabbak. A parasztoknak sokmillió rubel kölcsönt adott az állam, amely ezen felül megfelelő permetezésről is gondoskodott. Amig azelőtt válogatás nélkül termelték a gyapotot, addig az idén már különös sulyt fektettek arra, hogy a bevetett terület tulnyomó részén jobb minöségü, ugynevezett egyiptomi gyapotot termeljenek.
A szovjet itt is, mint a termelés legtöbb ágában, eltért a szigoru kommunista elvektől és az egyforma fizetés helyett külön dotációban részesitette a jó munkát és sulyos büntetéssel sujtotta a hanyagságot és könnyelmüséget. Külön felügyelők vigyáztak arra, hogy a leszedett gyapot kiválogatásánál ne történjenek olyan sulyos hibák, mint amilyenek eddig napirenden voltak és ne keverjék össze a rosszminőségü gyapotot a jobbminőséggel. Valóságos hadiállapotot teremtettek a gyapottermő vidékeken és a legkisebb hibát és „szabotálást” drákói szigorral büntették. Megtörtént például, hogy egy paraszt vigyázatlansága következtében tüz támadt a mezőn és egy bála nyers gyapot elpusztult. A parasztot hat évi börtönre itélték.
Nagyon természetes, hogy ez a rendszer nem tulságosan népszerü a lakosság körében és különösen nagy elkeseredést vált ki az üzbekisztáni gyapottermelők között a szovjetnek az az intézkedése, hogy minden learatott gyapotot, egészen az utolsó grammig, be kell szolgáltatni az államnak és a termelő nem tarthat meg magának semmit. Ez az intézkedés mindenekelőtt tönkretette az üzbekisztáni népmüvészetet, azonfelül sulyos kárt okozott a parasztoknak, akik a szines sálok és kendők készitésével valami kis mellékjövedelemre tettek szert.
Ezt a háziipart most egyszerüen kipusztitotta a kommunista rendszer, amely a gyapottermelőtől elvette a gyapotot. Miután pedig az ellenőrzés szinte lehetetlen, a hatóságok azzal teszik lehetetlenné, hogy a termelő a learatott gyapot egy részét a maga számára tartsa meg, hogy börtönbüntetés terhe mellett eltiltotta a kézimunkával való kereskedést. Az üzbekisztáni gyapottermelőnek be kellett szolgáltatni az orsóit, szövőszékeit és az Ogpu emberei épp ugy vadásztak éjszakai házkutatásokon szövőszékekre, mint ahogy a városokban kutattak fegyverek után.
A gyapotrendelet eltiltja minden olyan eszköznek a használatát, amely a gyapot feldolgozására alkalmas és elveszi a parasztoktól még azokat a magvakat is, melyeket régi jó időkben főzéshez használtak. A gyapottermelés tehát fellendült Üzbekisztánban, de a gyapottermelő élete sokkal rosszabb, mint volt a régi jó időkben.
Külföldre kerül az orosz gyapot
Érdekes, hogy ezen a gyapothadjáraton keresztül pontosan be lehet látni az egész szovjetgazdálkodásba. Annak a gyapotnak, amit az idén arattak, nagy része finomabb minőségü. Dacára annak, hogy a szovjetgyárak csak a legrosszabb minőségü ruhanemüket állítják elő, a finomabb minőségü gyapot mégsem jut a hazai piacra, hanem a külföldre kerül. A valutáért, amit az állam a finom minőségü gyapotért kap, egyrészt olcsó gyapotot vásárol, hogy a belföldi piac szükségletét fedezze, másrészt pedig gépeket, amelyekre szüksége van.
A belföldi textiliparnak általában semmi haszna nincs a gyapotkonjunkturából. A learatott gyapot egy része ugyanis a municiógyárakba kerül, más részét az egyenruhagyárak kapják, azonfelül hatalmas mennyiségre van szükségük azoknak az állami laboratóriumoknak, amelyek orvosságot állitanak elő. A polgári lakosság tehát semmi hasznát nem látja a gőzerővel felfokozott gyapottermelésnek és a ruházati cikkek, amelyeket a szovjetüzletekben árulnak, még ma is olyan gyatra minőségüek, mint voltak ezelőtt.
A hatóságok azt mondják, hogy a gyapottermelés további felfokozásával a textilipar helyzetét is meg fogják oldani. Egyelőre, mondják, nem gyapotra van szükség, hanem orsókra. A cári Oroszországban tizmillió orsó volt, nem is beszélve azokról a hatalmas textilcentrumokról, amelyek Lengyelországból, Finnországból és Észtországból látták el textilárukkal a birodalmat.
A mai Oroszországban összesen hétmillió orsó dolgozik, tehát a szovjet textilszükségletét az sem fedezné, ha a most termelt gyapotot teljes egészében átengednék a textiliparnak. Erről azonban egyelőre szó sem lehet. A gyapot most ugyanazt a szerepet tölti be, mint néhány évvel ezelőtt a gabona: óriási mennyiségben dobják majd az oroszok a piacra, hogy a valutáért gépeket és a gépiparhoz szükséges berendezést megvásárolhassák. A cél: évi 1,700.000 tonna!
Ez a magyarázata annak, hogy a nagy gyapottermelő országokban, legelsősorban Amerikában és Egyiptomban, akkora konsternációt keltettek az uj orosz gyapottermelésről közzétett adatok. Ezek az országok attól tartanak – és nem egészen alap nélkül – hogy az oroszok dömping áron dobják majd a piacra a gyapotot, részint azért, hogy ujabb zavart keltsenek a kapitalista országok termelési rendjében, másrészt azért, hogy gyorsan jussanak nemes valutához.
Ennek a rendszernek a jeleit máris láthatjuk.
Oroszország, amely az utolsó hónapokban nagymennyiségü gyapotot adott el a világpiacon, az utolsó évben 45 millió dollár értékü árut vásárolt Amerikában, tehát jóval többet, mint a mult évben. Ugyanez a helyzet a Franciaországgal és Angliával való relációkban is. A szovjet olcsón ad el nyersanyagot, hogy drágán vásárolhasson gépeket.
Az idei rekordgyapottermés kétségkivül csak az első stációja annak a kampánynak, amellyel Oroszország a maga nyersanyagexportját fokozni akarja azért, hogy az indusztrializálási programot végrehajthassa. A gabonához, nyersbőrökhöz, aranyhoz, vasércekhez most csatlakozik a gyapot is, amelynek pontosan az a szerepe lesz, mint a többi nyersanyagnak: fokozni a külföldön a vásárlási lehetőséget. Az eddigi tervek szerint a termelés a jövő évben már eléri az egymillió tonnát és három éven belül felfokozódik egymillióhétszázezer tonnáig, tehát olyan mennyiségig, amely mellett Oroszország komoly versenytársa lesz a nagy gyapottermelő államoknak.
Ezzel karöltve akarja kifejleszteni a szovjet a maga textiliparát is.
Az idén már megkezdi a szovjet Angliában az orsók vásárlását és a jövő esztendőben a textiliparnak az eddiginél jóval nagyobb mennyiségü nyersanyagot fog juttatni. Ez azt jelenti, hogy a szovjetpolgár a nagy gyapothadjárat tetején, tehát két-három esztendő mulva juthat majd hozzá ahhoz a ruhához, amelyre már lett volna szüksége. A nagy gyapotkonjunkturát egyelőre csak a külföld érzi meg, amelynek egy ujabb orosz dömpinghullámra kell felkészülnie.
