Mit beszélnek a tőzsdén?

Rendkívül felvillanyozóan hatnak úgy az értékpiacra, mint a gazdasági közvéleményre azok a hírek, amelyek a bécsi tőzsde magyar papírok iránti napról-napra fokozódó érdeklődéséről számolnak be. A külföldi bizalomnak ez az első fecskéje reményt nyujt ugyanis arra, hogy a tőke, amely bizony az utóbbi időben meglehetősen elhidegedett a magyarországi befektetésektől, már engedni látszik zárkózottságából és figyelme újra a magyar mezőgazdasági és ipari értékek felé fordul.

Az érdeklődés középpontjában a Rimát látják,
amely a tőzsde megítélése szerint még mindig olcsó és tőkebefektetésre is alkalmas. Ugyancsak favorizálják a Salgót, belső értéken túl főleg azért, mert üzletvezetése tempósabb, mozgékonyabb, rugalmasabb, mint az elmult években. A Győri Vagón kitűnő üzleteredménye első bizonyítéka a magyar-jugoszláv összeköttetés termékenyítő hatásának.

A Bauxit emelkedésének motorja,
termelvényének emelkedő értéke és az a tény, hogy a vállalat évekre el van látva szállításokkal. Általában a Bauxit emelkedő osztalékát várják. (1927-ben 500 pengőn állott ez a ma oly divatos részvény!) A Kőszenet a legaláértékeltebb nagy papirosnak tartja a piac. A Trustot már kitűnő és biztos fixkamatozású értéknek könyvelik el, a Magyar Vasútforgalmi nemzetközi relációban emelkedik, a Magyar Acél bőségesen el van látva munkával, a Nasiei Svájcban emelkedett, a Délcukor, Jugoszlávia legkomolyabb cukorgyára, 45 dinár osztalékot fizet.

Általában (ha külpolitikai fordulatok nem zavarják) 1937 biztatóan indul
és gazdasági és pénzügyi körök esztendők óta nem tapasztalt optimizmussal szilárd irányzatban és erőteljesen kibontakozó mezőgazdasági és ipari konjunktúrában bíznak.