Az indián narkótikumok hatása

Az orvostudomány csak mostanában kezd rájönni arra, hogy vannak vegyi anyagok, amelyek a lélek egészen sajátos állapotát hozzák létre. Főleg a dél-amerikai indiánok népi szokásai hívták fel a kutatók figyelmét arra, hogy bizonyos exotikus növényekből készült narkotikumok a normális emberi agyvelő nyugalmi, egyensúlyi helyzetét felboríthatják és rövidebb-hosszabb időre megjelennek a leggroteszkebb, legkülönösebb viziók, vagy a lélek egyéb szokatlan jelenségei. Ezek lényegesen különböznek az eddig ismert, mondjuk a morfium által előidézett tünetekből.

A délamerikai indián narkotikumok, pontosabban mérgek vegyi összetétele, a felhasznált növények származása nagyon sok esetben még nem ismeretes. A vegyészek, gyógyszertankutatók és gyakorlóorvosok egész sora dolgozik mostanában ezeknek a titokzatos anyagoknak elemzésén és ha lehetséges, szintétikus előállításán.

Tudniillik: megfelelően adagolva minden narkotikum gyógyszernek számít, csak persze előbb tisztában kell lenni az illető anyag hatásának valamennyi alkotóelemével. Itt van mindenekelőtt a délamerikai mérgek egyik sztárja, az ololiqui. Ennek a növénynek a magvait az indiánok titkos recept szerint erjesztik. Rövid, zavaros lelki állapot, nyugtalanság után jóleső, alvásszerű pihenés érzését idézi elő.

A különbség az igazi alvással szemben abban mutatkozik meg, hogy az ololiqui élvezete után álomba merülünk ugyan, de azért mindent látunk, ami körülöttünk történik. Ma valakire gondol a kísérleti személy, úgy rögtön megelevenedik előtte. A lélek gátlásai eltűnnek. A vízió testet ölt. Ha elhunyt hozzátartozónk jut az eszünkbe narkotizált állapotban, kézzelfogható „valóságban” tűnik fel és mi beszélgetést kezdhetünk vele.

Feljegyzik, hogy a délamerikai indiánok kezdetben mindig démonokat láttak. Később, a katolizálás ideje alatt egy szent, vagy angyal jelent meg előttük. Ma rendszerint egy rég elfelejtett, elhúnyt családtag suhan fel plasztikus elevenséggel.

Az ololiqui a lélek gátlásait olyan értelemben is megszünteti, hogy a narkotizált ember képtelen hazudni, vagy eltitkolni valamit. Ha az orvos valamely elmult, majdnem elfelejtett eseményre vonatkozóan kérdezi a narkotizált személyt, nagyon részletes, hitelesnek tetsző leírást kap. A léleknek nincs titka többé. A kísérleti személy nem ura emlékeinek. Azok föléje kerülnek, elhatalmasodnak, a jelent elhomályosítják.

A puilerok és azok leszármazottjai rendelkeznek az ololiqui elkészítésének legjobb módszerével. Ma is az a helyzet, hogy a kultúrától távoleső indián falvakban időről-időre megjelennek a puilerok és afféle népbíróságot tartanak. Mindenki eljön, akinek panasza van. Akitől loptak valamit, vagy felesége szökött meg a gyanúsítottakkal együtt megérkezik a puilerók „szeánszának” színhelyére. Meg nem jelenni: szentségtöréssel határos, amit egyetlen indián semmerészel megcselekedni.

Az alkonyati órákban valamennyi jelenlévő kap az italból. A puilerók azután körülállják és egyenként kihallgatják őket a szóbanforgó eseményre vonatkozóan. igy fogjak meg a tolvajt, így ismerik meg az asszony csábítójának nevét. A bűnösök állítólag nem tudnak tagadni. Hogy a puilerók időnként talán mégis tévednek a nyomozás eredményében: vajjon ki törődik ezzel? Az ítélettel szemben nincs ellentmondás.