,,Ne félj kislányom, még minden jóra fordul!”

Sötétkék ruhás, hatalmas fekete körszakállat viselő férfi lépett át az este tíz óra tájban a pestvidéki fogház vaskapuján: Matuska Szilveszter, a halálraítélt biatorbágyi tömeggyilkos. Matuska félórahosszat izgatottan szaladgált föl és alá a cellájában, azután kiabálni kezdett, fogházőrt hívott.
- Az igazgató úrral akarok azonnal beszélni! - mondotta az elősiető fogházőrnek.

A fogházőr értésére adta Matuskának, hogy a fogházigazgatóval ilyenkor nem beszélhet, később beadták a vacsoráját, szalonnára és főként hagymásra lett volna gusztusa! Ezután még vagy egy órahosszat fel és alá sétált a cellájában, majd lefeküdt és reggelig nyugodtan aludt.

Vasárnap reggel megjelent a fogházban Lévay Tibor ügyvéd, aki engedélyt kért és kapott, hogy
Matuska Szilvesztert meglátogathassa III-ik polgárista leánya, Gabriella. Oldalfegyveres fogházőr kísérte a beszélgető szobába a tömeggyilkost. Matuska percekig merően nézte gyermekét, míg a tizenötéves Gabriellából feltört a zokogás apja felé rohant, átölelte a nyakát. Matuska könnyes szemmel babusgatta leánya fejét. Öt percig beszélgettek egymással, azután a fogházőr intett: lejárt az engedélyezett idő. Matuska elbúcsúzott Gabriellától, aki már nem az ő nevét viseli, és harsány hangon kiabálva mondta neki:
- Ne félj semmit kislányom, még minden jóra fordul!...

A pestvidéki törvényszék Marton- tanácsa, amely tudvalevőleg első fokon ítélkezett a biatorbágyi tömeggyilkos bűnügyében szerdán vagy csütörtökön hirdeti ki Matuska előtt a Kúria halálos ítéletét és közli vele azt is, mi lett kegyelmi kérvényének sorsa. Hogy ezután mi vár Matuskára, arról még vitatkoznak a jogászok...