Uszóink Bécsben

A bécsi uszó-szezon legnagyobb eseménye zajlott le a mult hetekben, midőn az angol úszók köztük a világbajnok Jarvis az I. Wiener Amateur Schwimm-Club meetingjének részvételükkel rendkívüli érdekességet kölcsönöztek.

A sportkörök főérdeklődése főleg Jarvis szereplésében összpontosult, kinek fenomenális uszásában alkalma volt gyönyörködni a megjelent szép számu nézőközönségnek.

Jarvis specziális uszásmodora, melylyel az 1609 méteres távot egyenletes tempóban, látszólag minden erőlködés nélkül végig uszta, bámulatba ejtette nemcsak a laikusokat, hanem azokat is, kik a különböző uszásmodorok fortélyait, előnyeit és hátrányait ismerik.

Angol tempóban uszik, tehát féloldalt fekve bal karját kiemeli, majd azzal a vízben erőteljes csapásokat vesz, míg jobb karja folyton vízben végzi az egyenletes kiadós huzásokat. Jarvis uszúmodorának előnye azonban nem a kézmozgásban, hanem a lábmozgásaiban rejlik. Mialatt teste ugyszólván a víz felszinén van, lábai felváltva tempóznak s ezáltala a folytonos haladást ép annyira segítik elő, mint az evezésnél a derék és a karok együttes müködése.

A continentális uszók, megszokták a lábak együttes mozgását; a has felé huzást s a béka uszási modorához hasonlóan, a lábszárak együttes kifelé rugását. E módszernek nagy hátránya az, hogy a lábak előrehzása az előtte levő  nagy víztömeg ellenállását idézi elő, a mi erős igénybevételt s a haladásnak pillanatnyi megszüntét vonja maga után; az ujból való lendületbe jövés viszont ujabb erő felhasználását tételezi fel, mely természetszerűen csakhamar kimerültséget idéz elő.

Jarvis modorában uszva azonban a víznek ellenállása a lábszárak felváltott előre huzása folytán kisebb területre szorítkozik, tehát az erő igénybevétel csekélyebb; a haladásban pedig szünet a lábszárak ritmikus mozgása folytán nem állhat be, míg a rövid távokon a magyar tempó érvényesül legjobban.

Jarvis Bécsben az 1609 méteres versenyt tetszés szerint nyerte: 1 p. 28 mp. alatt tevé meg az első 100 métert s végiguszva ezen sebességgel, mint valami csavargőzös szelte a vizet, erőteljes lábtempói nyomában kis örvényeket idézvén elő. Ellenfelei csak az első 2 hosszon át birták ki az öldöklő tempót, míg Jarvis látszólag nagyobb erőlködés nélkül, klasszikus nyugalommal tette meg a távot.

---

Halmay a víz hidegsége miatt adta föl a versenyt s példáját Kiss is követte, míg Orlik és Milella tovább uszva tetemes hátránynyal fejezték be a versenyt. Elért eredmények a continentális viszonyokat tekintve véve jók. Halmay aligha verte volna meg őket e távon. A 402 1/2 méteres futamban Jarvis ismét győzött ; Halmay két hosszat vele tartott s azután kiállt, nyilván nem birta ki az angol öldöklő tempóját.

100 méteren Halmay győzött, a mi különben előrelátható volt, hiszen Jarvis a rövid távon is ugyanazon modorban uszik, mint hosszun s legfeljebb csapásai gyakoribbak. Persze szivesebben láttuk volna e távon Halmayval szemben az idei angol rövidtávbajnokság első három helyezettjének egyikét (Lane, Cavill vagy Derbyshire-t) kik 100 yardot 1 percz alatt uszva a 100 métert minden bizonynyal 1 p. 7 mp.-en belül teszik meg, mely eredmény 9 mp-el jobb a Halmay által Bécsben elért eredménynél.

Jarvison kívül a többi angol egyáltalán nem klasszis; uszóink velök könnyen végeztek s fölényük leginkább a staféta-uszásban mutatkozott. A plunging Römer zsákmánya lett, ki 1892 méteres ugrásával szépen győzött az angol Henry felett. Az ujabb uszógeneráczió egyik legjelesebb tagja Guttman József (Guttman Hajós Alfréd olympiai bajnokunk testvér-öcscse) aratott fényes diadalt a juniorok versenyében, győzelmével bizonyságot téve arról, hogy az osztrákoknál hasonlíthatatlanul jobb fiatal tehetségekkel rendelkezünk s nyugodtan tekinthetünk uszó-sportunk jövöje elé, mely ily kezekbe van letéve.

Hogy mennyire becsülték a bécsi uszókörök juniorjaink jeles képességeit, mutatja ama körülmény, hogy a bécsiek szerint igazságos handicapban előnyt adtak olyan uszóknak, kik az osztrák uszó-körökben jó hírnévvel dicsekednek, sőt egyik-másik már klubbajnokságot is nyert.

Uszóink ez idei bécsi szereplései tehát ujabb diadallal gyarapították uszó-sportunk jó hírnevét. Ha az angol Jarvis nem lett volna ellenünk, ugy a császárdíj győztese idén magyar lenne, mert rövid és közép távra feltétlen jobb versenyzőkkel rendelkezünk, mint a kontinens bármely nemzete, s csak hosszabb távon akadtak olyanok, kik a mieinkkel sikeresen felvehetnék a küzdelmet.