Vasárnap este fényárban úszott az Opera palotája. A homlokzat előtt díszruhás lovasrendőrök bíbortakarói színesedtek, az előcsarnokon a rendőrsisakok valóságos ezüstfala húzódott végig. Márkus László igazgató fogadta a félnyolc előtt néhány perccel érkező Cianó grófot és feleségét, Mussolini Eddát, aki fekete bársony estélyiruhát és fehér hermelinbelépőt viselt. A miniszterelnöki páholyba kísérte őket, amelynek bársonytámláján piros és fehér szegfűkből font csokor volt, míg a páholy keretét magyar és olasz színészekből ölelkező drapéria vette körül.

Ugyancsak fel volt díszítve virággal, drapériákkal a kormányzó páholya is, amelybe az államfő nejével és családja tagjaival pontosan fényolckor érkezett meg. Megjelentek a kormány összes állami méltóságok képviselői, a főpolgármester, a polgármester.

Színpompás kép volt ez: az urak frakkban, a rendjelek nagyszalagjaival, szebbnél szebb hölgyek, vakító estélyi toalettekben és nagyon sok színpompás egyenruha!

Félnyolckor csendült fel Fleischer Antal karmester pálcájának intésére az olasz királyi himnusz, a Marcia Reale, majd a Giovinezza és végül a mi Himnuszunk.

Ezután Verdi Álarcosbál operájának második felvonásából adtak elő részleteket Pataky Kálmán, Báthy Anna, Székely Mihály és Palló Imre. A műsort a Hunyadi László nyitány folytatta és a Magyar ábrándok néhány balettképe fejezte be, amelyet Ferencsik János vezényelt.