Még egyszer Ausztriáról

Már nyomták a tavalyi osztrák tapasztalataimat, mikor egy bővített bécsi hétvégén a félesztendős helyzetképet még egyszer szemtől szemben ellenőriztem. Középeurópa sorsa lévén a legkevésbé állhatatos, itt láthattam legjobban, hogy nem avult-e el a hat hónapos távlattal írt európai utikönyv? A szerző a látottakon megnyugodott, de a magyar végképp összezavarodott.

Most aztán már igazán nem érthetők magyar ésszel. Mindenki legalább két kijáratot tartogat, az első reccsenésre kétfelé is ki lehet ugrani. Gomblyukban az egyik jelvény, mellényzsebben a másik. Senkisem bukik meg egészen, a hidegre tett nagyok egy óra alatt reaktiválhatók. A politikai halottakat magánúton ünneplik tovább, a félig kivégzett ellenfelek átmenetileg rang nélküli hazafiak, ha akarom legitimista, ha akarom keresztény nemzeti, ha akarom nagynémet alapon. Majd elválik idővel. Az osztrák ma egy moliérei színpadhoz hasonlít. Minden díszletfalon van egy ajtó.

Két példára utalok. Heinrich von Srbik, Metternich életírója a legnagyobb élő történészük. Meg is adnak neki mindent, többek közt ingyen lakhatik a schönbrunni kastélyban. "Deutsche Einheit" című legutolsó, hatalmas munkáját tavaly három berlini előadásban foglalta össze s mintegy a nagy mű kivonataként "Österreich in der deutschen Geschichte" címen külön könyvben is közreadta. Ez a nagy ékesszólással írt, széles pátoszú hármas esszé kész fejtörés az idegennek. Minden mondat első fele hagyományhű, hazafiasan osztrák, tele alpi, délnémet, latin-germán öntudattal s összbirodalmi nosztalgiával.

A pontosvessző után következik a nagynémet hitvallás: tekintete a német-római császárokra, Nagy Frigyesre, Humboldt Vilmosra fordul. Srbik halálosan őszinte, de osztrák s ma él. A körmondatok bonyolult egységében kétféle szellem, kettős szerelem vívódik, egyikért fáj a szíve, a másikra büszke. A mondat első felében megértem a schönbrunni díszlakást, a másodikban, hogy a berlini egyetem díszére válna. Akármi lesz Ausztriával, könyve a mai osztrák politikai és lelki állapot leghűbb kútforrása.

Josef Weinheber Magyarországon kevéssé ismert, egyik legjobb költőjük. De a mai Németország hivatalosan is a magáénak vallja, a harmadik birodalom egyik kultúr-futárja például egy vagy két év előtt nagy lelkesedéssel olvasott föl Pesten a verseiből. Ódát ír a német nyelvhez, "Du bist gross und unvollendet, wie dein Volk" - írja róla a mai német világnézet szellemében s másnap a legédesebb bécsi tájszólásban költ. Nagynémet nagyság s ugyanakkor a legbécsibb dalnok, egyenesen dialektus költő, e dialektus eltéphetetlen helyi szellemével. Úgy tudom, hogy hivatalos megbízásból ő írja Dollfuss életrajzát is.

Cs. Szabó László