A távolbalátás kísérletei szakadatlanul folynak s közben számos új csodával gazdagítják technika birodalmát. Ilyen új csoda a távolbalátó mozi is.

Ez a találmány lehetővé teszi, egy központi leadóhelyiségből pergessék le az előadásra szánt filmet s a képek láthatatlan rádióhullámokon érkeznek meg a mozikba, ahol a képünkön is látható hatalmas vevőgéppel felfogják a hullámokat, visszaalakítják ismét képekké és ezt vetítik a nézőközönség a vászonra.

Nincs szükség tehát arra, hogy minden mozi külön filmtekercset pergessen. Film nélkül is lehet filmelőadást közvetíteni. Joggal mondhatja a logikusan gondolkozó ember, hogy minek akkor moziba menni? Tessék az előadás anyagát otthon felvenni.

Ez igaz, de útját állja ennek a vevőgép horribilis ára. Ugy még kifizetődik, hogy egy gépet vesz a mozi és azzal sok száz vagy ezer embert szórakoztat belépődíjért. Magános háztartások számára azonban az ilyen gép megfizethetetlen.

A távolbalátó mozi technikailag megvalósult. Hogy el terjed-e a gyakorlatban, az még kérdéses. Egyelőre ugyanis a meglévő vetítőberendezések árát kell törleszteni s ha már ezen túlestek, akkor lehet az újítás bevezetésére gondolni. A távolbalátó mozi képei egyelőre még nem versenyezhetnek a rendes filmtekerccsel pergetett mozi képeivel.

Emezzel szemben azonban van egy óriási előnyük: egy óra leforgásán belül a legfrissebb eseményekről is láthat már felvételeket a közönség. A távolba látó adóállomás személyzete ugyanis a speciális felvevő autókkal kirobog a helyszínre, ott elkészíti a felvételeket, amelyeket még útközben előhívnak a tökéletes, automatikusan dolgozó gépek. Mire visszaérkeznek, már kész filmtekercs áll rendelkezésére az állomásnak, amelynek képeit azonnal kisugározhatja s a mozik nyomban közvetíthetik is a közönségnek.

Londonban a királykoronázás jeleneteit félórával később már ilyen rendszerrel láthatta  a közönség az a része, amely nem kapott helyet a milliós tömegben.