38 óra alatt a Holdba

Az embernek már régi vágya, hogy a föld és a víz meghódítása után a levegőt is meghódítsa. Ez napjainkig annyira sikerült, hogy ma már nemcsak arról álmodoznak a szakértők, de tényleg dolgoznak is rajta, hogy oly gépet készítsenek, mellyel a világűrben is repülhetnek s ezáltal eljuthatnak a legközelebbi égitestre, a Holdra. Ez az idő nincs messze, mert az erre vonatkozó kísérletek oly fényesen sikerültek, hogy minden remény meg van a Hold-repülés gyakorlati alkalmazására.

Amit Verne Gyula hatalmas képzelőereje elgondolt, az az utolsó 50 év alatt egymásután valóra vált. Ki ne olvasta volna a „Hódító Robur”, a „20.000 mértföld a tenger alatt”, az „Utazás a föld körül 80 nap alatt” stb. című munkáit, amelyek azóta már mind valósággá váltak, sőt a föld körül már nem is 80 nap, hanem ennél jóval rövidebb idő alatt száguldanak körül. A fejlődés szédítő üteme után ítélve, minden remény meg van arra, hogy az „Utazás a Holdba” szintén valóra válik. A különbség legfeljebb az lesz, hogy az utazás nem ágyúgolyóban történik, mint ahogy Verne álmodta, hanem repülőgépen, illetve légűrhajóval.

Hogy ez lehetséges lesz, azt elsősorban a repülőgép feltalálásának köszönhetjük, amelynek alig van 30 éves multja, mégis oly óriási haladást tett meg, hogy jóformán minden nap új meglepetést hoz.

Nemrég jött Amerikából az a hír, hogy ott repülőgéppel - már közel 1000 kilométeres óránkénti sebességet értek el. Ellenére e hatalmas teljesítménynek, a Holdba való repülés akadálya a jelenlegi szerkezetek mellett ott van, hogy repülőgéppel „csak” körülbelül l0-15.000 méter magasságra szállhatunk fel, mert itt a légréteg már oly ritka, hogy a légcsavart hajtó robbanómotor teljesítménye, továbbá a légcsavar húzóereje nagyon kicsi lesz.

Az igaz, hogy ezzel szemben a föld vonzó ereje, továbbá a levegő ellenállása is csökken, azonban ezek a tényezők nincsenek arányban egymással. Ha tehát repülőgéppel meg magasabbra akarunk emelkedni, oly hajtóerőről kell gondoskodni, amely a levegő sűrűségétől teljesen függetlenül dolgozik, s ez a rakéta vagy ó magyar szóval: a röppentyű.

A rakéta működése a visszahatás, illetve ellenhatás elvén alapszik. Ugyanis, ha puskából a golyó kirepül, amilyen erővel löki ki a keletkező füstgáz a golyót előre, ugyanolyan erővel lökődik a puska hátra, amit a vállon nagyon is érezhetünk. Ha már most ilyen csövet járműre szerelnek, s hatalmas sebességgel füstgázt bocsájtanak ki a cső egyik végén, az a járművet ellenkező irányba löki.

A nehézség ott van, hogy e füstgázok sebessége igen nagy, s amellett az elég ritka időközben történik, s így a járművet nagyon gyorsan és lökésszerűen hozza mozgásba. Ebből következik, hogy a rakéta csakis akkor használható előnyösen, ha a járműnek már van egy bizonyos nagyságú kezdeti sebessége. Ez pedig minél nagyobb, annál jobb, mert azután a rakéta alkalmazása annál előnyösebb.