Világpiaci események

Az arany

Emlékezetes, hogy a mult év tavaszán
az aranypiacokon pánikszerü jelenségek mutatkoztak az aranytermelés nagymérvü emelkedésének hirére. A kedélyek később lecsillapodtak, mert kitünt, hogy a termelésemelkedés nem ölt aggasztó méreteket és sem az angol, sem az amerikai kormány nem kivánja az aranytermelés tempóját árcsökkenéssel lassitani.

A londoni Montagu cég a napokban tette közzé
a mult évi aranytermelésről készült összeállitást. Eszerint az aranytermelés 1936-tól 1937-ig kisebb mértékben emelkedett, mint 1935-től 1936-ig. A mult évben Délafrika 11.7, Oroszország 6, az Egyesült Államok és Kanada 4-4 és Ausztrália 1.4 millió uncia aranyat termelt.


Az ezüst


Az ezüsttermelésről közzétett legujabb statisztikai adatok
szerint az ezüsttermelés 1937-ben ujabb rekordmagasságot ért el. Az eddigi legnagyobb termelési eredményt 1929-ben érték el: 261 millió unciát. Ez a mennyiség 1932-ben 165 millió unciára sülyedt s azóta fokozatosan emelkedett, olyan tempóban, hogy 1937-ben 275 millió unciával tulhaladta az 1929. évi maximumot.

Bizonyos, hogy ez a hatalmas mértékü emelkedés
nem következett volna be az amerikai kormány intervenciója nélkül. Az amerikai kormány, az ezüst főfogyasztója, mesterségesen magas szinten tartott áron piacot biztosit ugyszólván a teljes ezüsttermelésnek. Kérdés, hogy meddig fogják folytatni a felvásárló politikát, mert mondanunk sem kell, hogy annak abbahagyása minő következménnyel járna az ezüsttermelésre és az ezüstárra.


A gyémánt


A The Economist összeállitást tesz közzé a gyémántpiacok alakulásáról.
A londoni lap kimutatása szerint a gyémánteladások összege, amely 1932-ben egy félmillió fontsterlingre zsugorodott, 1935-ben 6 és negyed millióra, 1936-ban 8 millióra emelkedett s a mult évben már tulhaladta a 9 és félmillió fontsterlinget. Ezt az összeget már nem sok választja el az 1927-29-es évek átlagától, a 12 millió fonttól.

A gyémátárak átlagosan 40 százalékkal haladják meg
a krizis mélypontján jegyzett árakat. A gyémántpiacok jövőjének vizsgálatánál számitásba kell venni, hogy a gyémánt ipari feldolgozásának köre állandóan bővül. Az Egyesült Államok ipari gyémántbevitele például az elmult tiz év alatt több, mint harmincszorosára emelkedett. Arra számitanak, hogy éppen az ipari gyémánt iránti fokozott kereslet fogja megóvni a gyémántpiacokat nagyobb visszaesésektől – általános gazdasági depresszió idején is.


A munkapiacok helyzete


Az elmult négy hónap folyamán a munkanélküliek száma
szerte a világon emelkedett. Kétségtelen, hogy ebben az emelkedésben nagy része van a termelés szezonszerü visszaesésének, amely a téli hónapok folyamán mindig be szokott következni, de sokkal inkább a konjunkturális hanyatlásnak, mely a mult év ősze óta mindenütt észlelhető.

Az Egyesült Államokban
például, ahol a téli szezonszerü munkanélküliemelkedés 1.3 millió szokott lenni, az elmult téli hónapok folyamán a munkanélküliek száma 4 és félmillióval emelkedett. Kisebb számokkal, de hasonló arányban emelkedett a munkanélküliség az elmult öt hónap folyamán Európában is. Angliában 1.3 millióról 1.8 millióra, Németországban 470 ezerről közel egy millióra, Hollandiában 320 ezerről 430 ezerre, Franciaországban 305 ezerről 400 ezerre.

A munkanélküliek számának emelkedése
Németországban és Franciaországban nem haladja meg a szokásos téli emelkedést, amelynek helyébe a tavaszi hónapok folyamán minden valószinüség szerint ujból csökkenés fog lépni. A szezonszerü emelkedést lényegesen csak Angliában és az Egyesült Államokban haladja meg a munkanélküliek számának növekedése. A mostanihoz hasonló emelkedés ilyen rövid idő alatt Amerikában 1929 óta nem mutatkozott s még a gazdasági krizis mélypontján, 1931-32 telén bekövetkezett emelkedés, 2.9 millió is alatta van az elmult tél 4 és félmilliós adatának.


A sou halála


Párisból érkezik a hir,
hogy a francia kormány a jövőben be fogja szüntetni az öt centimes váltópénzek – a souk – előállitását, mert az előállitás költsége meghaladja e pénzdarabok értékét. Ezzel a francia élet egyik sajátossága lesz a multé.

A francia polgár souban gondolkodott,
ebben számolt s a sou szimbolizálta a francia takarékosságot. A devalvációk sorozatával a mult pénzegységei sorba veszendőbe mentek, a denier, a liard, a centime több, mint tiz éve eltünt a forgalomból s ezek sorát követi most a sou. Bizonyos, hogy a francia polgár számára a devalvációt a sou eltünése fogja érzékeltetni. S valóban, a devalváció hatása a legszemléltetőbben a kis pénzegységeken mutatkozik. A nagyok továbbra is megmaradnak, ha kisebb vásárlóértékkel is, de a kicsinyek – végleg eltünnek.