Tanítványom Szent-Györgyi Albert

A Nobel-díjas tudósról beszél dr. Török Tivadar tanár, aki a gimnáziumban természetrajzra és kémiára tanította

A csendes kis budai Ugocsa uccában, a 11-es számú ház első emeletének egyik háromszobás lakásában lakik dr Török Tivadar, a Lónyay uccai református gimnázium nyug. tanára, aki 35 évvel ezelőtt természetrajzra s kémiára tanította Szent-Györgyi Albertet, aki néhány héttel ezelőtt megkapta a Nobel-díjat.

Magas termetű, sűrű őszhajú férfi dr Török Tivadar, nem konvencionális száraz tanártípus, inkább kedves, közvetlen, bohém embernek látszik. Nagyon csodálkozik, amikor bemutatkozunk, el sem tudja képzelni, mit akar tőle, a visszavonultan élő tudóstól az újságíró. Fia, dr Török Tibor - fiatal orvos - tüstént sejti miről van szó, édesapjához fordul. Biztosan volt tanítványodról, dr Szent-Györgyi Albertről érdeklődnek.

- Igen, én tanítottam kémiára és természetrajzra Szent-Györgyi Albertet ezelőtt harminc és egynéhány évvel – emlékszik meg büszkén egykori tanítványáról Török tanár. – Jól emlékszem, amikor az 1904/5-ös tanév elején beléptem a második A. osztályba, ott a gimnázium első emeletén a folyosón balra az ablakfelöli padsor első padjában eleven, rövidnadrágos göndör szőkehajú kis fiú ült. Amikor a névsort kis zsebkönyvembe beírtam és az ő nevéhez érkeztünk, tisztán, érthetően mondta nevét. Mintha csak sejtette volna, hogy a Szent-Györgyi Albert névnek szerep jut a természettudományban.

Félévben: kettes

- Milyen diák volt Szent-Györgyi Albert, II. gimnáziumi tanuló? - vetjük fel a kérdést.
Török tanár úr elnézést kér egy percre, kimegy a szobából, amikor visszajön, nagy fehér doboz van a kezében. A dobozban szép sorjában 37 füzet. Harminchét pirosfedelű könyvecske. Valamennyin arany betűk hirdetik a jegyzőkönyvek rendeltelését. Két szigorú szó - tanári-notesz.

- Ezek a könyvecskék konzerválják az emlékeimet - mondja dr Török Tivadar. - Valahányszor egy-egy régi tanítványom felkeres, előveszem a megfelelő jegyzőkönyvet és megmutatom a vén diáknak, milyen kalkulusra felelt iskoláskorában. Most már feltárulhat előtte a titok, amire olyan nagyon kíváncsi volt néhány évtizeddel ezelőtt.

Török Tivadar előveszi az egyik pirosfedelű zsebkönyvet, melyen ez az évszám áll: 1904-1905. Megkeresi benne a II. A. névsorát. Azután rámutat az egyik oldalra. Ábc sorrendben következnek egymásután a nevek:
Steiner Zoltán
Szalóky László
Szent-Györgyi Albert

A noteszből kiderül, hogy a Nobel-díjas tudós II. gimnazista korában első félévben egyszer felel 1/2-re. Török Tivadar, úgylátszik, nagyon szigorú tanár volt, mert diákjának a félévi bizonyítványban tantárgyából csak kettest adott. A második félévben, úgylátszik, még sokkal jobban igyekezett a kis Szent-Györgyi, mert április 20-án és május 15-én - a felelés dátumai is beírta Török a noteszbe – kétszer felelt jelesre.

A notesz „magaviselet” című rovatában egy kemény kis fekete kör van, mellette dátum….
- Ez annak a bizonyítéka – magyarázza a tanár – hogy március 18-án a kisfiú súgott.

Orvos szeretnék lenni…


Most, mintha a szülői fogadószobában lennénk és Szent-Györgyi Albert tanulóról érdeklődnénk, a tanár úr a következőket mondja szeretettel, de tárgyilagosan:

- Általában, ezt az egy jelentéktelen esetet kivéve, mindig jól viselkedett. A gyengébb tanulókat minden órán feleltettem, Szent-Györgyi Albertnek egész évben csak három osztályzata van, ez annak a bizonyítéka, hogy egyike volt a legjobb tanulóknak, kedvenc tanítványaimnak.

- Most, hogy az egykori kis diákból világhírű ember, Nobel-díjas tudós lett, gyakran gondolok vissza rá. – Emlékszem, gyakran jött be hozzám a természetrajzi szertárba, hosszú-hosszú évek során szerzett növénygyűjteményemet és ásványgyűjteményeimet nézte. Különösen érdeklődött a botanika iráni és gyakran fordult elő, hogy a kis fiút - mint kedvenc: jeles diákomat - tanítás után bent tartottam a szertárban és ő boldog segített nekem előkészíteni a másnapi órára a kísérleti anyagot.

Jövőjéről csak egyszer beszélt. Egy felsőbb osztályos tanuló jött be a szobámba, aki kért, hogy tollheggyel megsértett ujját kössem be. Jól emlékszem, hogy a kis szőke Szent-Györgyi azt mondta:
- Segítek bekötni a sebet, tanár úr, mert ha nagy leszek, úgyis orvos akarok lenni.

- Még egy érdekes emlékem van volt tanítványomról, - meséli Török tanár úr. - Az év végén, a vizsgán az igazgató és a tanári kar jelenlétében felelésre szólítottam Szent-Györgyi Albertet. Sötétkék vizsgaruhába öltözött gyerek kilépett a katedrára. Nem látszott rajta semmi drukk, semmi izgalom. Feltettem a kérdést: Beszélj a paprikáról.

És a tizenkétéves diák megkezdte vizsgafeleletét: A paprika Capsicum annuum, a természetrajz felosztása szerint a dohány és a burgonya rokona….

Riporter