Az elődje, Weissenbacher nyugalmazott vezértitkár is fogoly: ő kezdte – Schwab folytatta a sikkasztást!
A kár meghaladja már a félmillió pengőt
Vasárnap délután két jól öltözött férfi fordult be a főkapitányság Zrinyi uccai kapuján. Az egyik halálsápadt, feltűnően elegánsruházatú magas szőke ember volt, a másik szélesvállú, pirospozsgás, erélyesmegjelenésű. Szótlanul haladtak fel a lépcsőn, a bűnügyi osztály folyosói felé. A következő percben a vasárnap délutáni látogatók egyike megállt Hegyi Sándor rendőrfőtanácsos előtt és így szólt:
- Főtanácsos úrnak alássan jelentem, Kovácsevics Milos vendéglős vagyok, nyugalmazott detektívfőfelügyelő. A folyosón várakozik Schwab Károly, az ügetőegyesület vezértitkára!
Hegyi főtanácsos érthető izgalommal ugrott az ajtóhoz. Mikor kinyitotta, a küszöbön állt, egész testében reszketve az ügetőversenyegyesület tegnap dél óta hajszolt vezértitkára, a sikkasztó Schwab Károly, aki a vizsgálat eddigi adatai szerint több mint félmilliót kezelt el tíz év alatt. De az is lehet, hogy ez az összeg megközelíti a milliót!
A főtanácsos bevezette a szobába és leültette a verejtékező, félig ájult embert egy székre. Tegnap dél óta, mikor a földművelésügyi minisztérium határozott utasítására az Ügető-versenyegyesület végre abbahagyta ennek a botrányos ügynek bizalmas és „házi” elintézését, hogy megtegye a bűnvádi feljelentést, Schwab Károlyt egész detektívrajok hajszolták városszerte.
Tudták, hogy messze nem juthatott, mert az útlevelét még a házivizsgálat elején elvette tőle az ügetőversenyegyesület vezetősége és beszolgáltatta a főkapitányságra.
- Kérem,- suttogta megtörten Schwab, mialatt a homlokát törölgette reszkető kezével – tegnap délben megtudtam, hogy följelentés történt. Azóta a budai hegyek közt sétáltam egész délután, egész éjszaka. Ma reggel nem bírtam tovább, gyalog átjöttem a hídon Pestre és elmentem Kovácsevics úrhoz, aki régi ismerősöm…
- Én aztán megmagyaráztam a vezértitkár úrnak, - vette át a szót Kovácsevics Milos – hogy minden hiába: minek fárasztaná az én volt kollégáimat, a detektíveket? A végén mégis elcsípik.. Gyalog sétáltunk a főkapitányságig, hogy a szabad levegőn kissé magához térjen. Most itt vagyunk.
Férj és feleség néma találkozása a rendőrség folyosóján
Kovacsevics katonásan elköszönt, két detektív lépett a szobába, karonfogták Schwab Károlyt és átkísérték egy másik helyiségbe. Amint a folyosóra kiléptek, a sikkasztó vezértitkár megtántorodott. Mintha össze akarna esni. Egyik szomszéd szobából ugyanis a felesége lépett ki, akit már reggel óta hallgatott ki Schreiber Dániel kapitány.
Miután világos volt, hogy a szerencsétlen asszonynak semmi köze Schwab üzelmeihez és azokról nem is tudhatott, udvariasan elbocsátották. Itt, a bűnügyi osztály folyosóján találkoztak szembe a házastársak. Schwabné karját gyöngéden fogja az ügyvédje, Hajdu György dr., aki elvezette az asszonyt Schwabné mégegyszer visszanézett. Férje lehorgasztotta fejét és eltűnt a folyosó fordulójában. Nyomban megkezdték a kihallgatását. Elmondta Hegyi főtanácsosnak, hogy tíz év óta sikkasztott, mégpedig a legkezdetlegesebb módon. A főtanácsos érthető megdöbbenéssel hallgatta Schwab előadását, mert az úgy tűnt ki belőle, hogy az erre hivatott, sőt kötelezett tényezők a legelemibb ellenőrzést is elmulasztották.
A versenyek befolyt jövedelmét nap-nap után Németh Ernő igazgató adta át, személyesen aláírt nyugta ellenében. Schwab Károly vezértitkárnak, aki a teljes összegről adott ugyan nyugtát, de annak egy részét eltulajdonította és kevesebben könyveltetett el. Tíz évig csak úgy folytathatta ezt a machinációt, hogy a Némethynek adott nyugtákat sohasem hasonlították össze az üzleti könyvekkel és azoknak betétlapjaival.
- A kollégialitásom vitt a bűn útjára, - nyöszörögte Schwab – így kezdődött…
- A kollégialitása? – kérdezte a rendőrtanácsos. – Hogyan lehetséges ez?
Alkalom szűli a tolvajt!
Schwab elmondotta, hogy alantasa volt Weissenbacher vezértitkárnak, aki 10 évig szolgálta az Ügetőverseny Egyesületet. Tíz évvel ezelőtt szabadságot kért, négy hétig távol volt és a pénzkezelést is főnökének, Weissenbachernek adta át. Mikor visszatért, 2000 pengő hiányt talált. Weissenbacher zokogva vallotta be neki, hogy a pénzt elsikkasztotta és könyörgött, hogy ne tegyem tönkre.
- Akkor kezdtem meg a manipulációimat, - vallotta Schwab. – Egy hét múlva észrevettem, hogy a hiány nem 2000, hanem 40.000 pengő volt. Azt is eltüntettem hamis könyveléssel. Mikor aztán láttam, hogy milyen könnyen megy, folytattam. Weissenbacher három év előtt ment nyugdíjba és én kerültem a helyére. De a pénzkezelést nem adtam ki a kezemből.
Mikor ezt Schwab elmondta a főtanácsosnak, még sejtelme sem volt arról, hogy volt főnöke és bűntársa, Weissenbacher, már szombat este óta a főkapitányság őrizetében van.
De a rendőrség épületében még sokan mások is megfordultak szombat délután és vasárnap délelőtt: Schwab barátai, ismerősei és kedveltjei. Vasárnap hallgatták ki bizalmasát, Marteus Cézárt, és az éjszakai élet ismert alakját, Silber-Lopós Bandi Andort, gróf Zichy Tivadarnét, valamint Verebes Piri és Katz Erzsi táncosnőket.
Verebes Piri iránt különösen érdeklődött a nyomozás, mert köztudomású volt a lokálok világában, hogy a fiatal táncosnő különösen élvezte Schwab bőkezűségét. A Pozsonyi út 30. alatt főbérleti lakást rendezett be neki, havai 700 pengő apanázzsal támogatta és szegénységben élő szüleit is eltartotta.
A hosszabb ideig kihallgatott tanúkat azután elhurcoltatták a rendőrségre, majd detektíveket küldtek a városba, hogy bűnügyi zárlat alá vegyék Schwab minden feltehető vagyonát. A vezértitkárnak nemcsak a Rákóczi út 16 alatt van lakása, de ő a Garas ucca 22 alatti villa tulajdonosa is. Egy garázsban foglalták le vadonatúj áramvonalas, Zeppelin-formájú, Tátra-autóját, amelyet nemrég vett 36500 pengőért.
Egy szerencsétlen asszony kálváriája
Schwab felesége legutóbb heteken át a garasuccai villában élt, mert el akart válni a férjétől, éppen annak életmódja miatt. Az asszony február elsejére lakást vett ki az Olasz fasor 3. alatt, de ide már nem költözött be, mert Schwab kiment hozzá a garasuccai villába és könyörgött: menjen vissza a Rákóczi úti lakásba, mert ő meg fog változni és a jövőben hűséges élettársa lesz. Közben rájöttek a sikkasztásra, megindult a házinyomozás az Ügetőversenyegyesületbe és Schwabné felajánlotta, hogy vagyonából kártalanítani fogja a károsult intézményt.
Az asszonynak ugyanis nemcsak közjegyző előtt kötött vagyonjogi szerződése volt a férjével, megállapodás, amely szerint minden javukat felosztották egymás között, hanem igen jelentékeny lánykori vagyona is. Vasárnap Schwabné, beadványt intézett az illetékes hatóságokhoz és visszavonta előbbi ígéretét, mert ő csak arra az esetre ajánlotta fel minden vagyonát a kár megtérítésére, ha férjét nem üldözik.
Újságunk munkatársa vasárnap délután néhány perccel fél hat előtt kopogtatott be a Rákóczi út 16. alatti lakás ajtaján. Kevéssel azután, hogy Schwabnét a rendőrségről hazaengedték. Az asszony szervezetén teljes idegösszeroppanás vett erőt, azonnal ágyba fektették és orvost hívtak hozzá. Családtagjai ápolták, késő estig. De ott tartózkodott az asszony ügyvédje, Hajdu György úr is.
Este 7 óra: izgalmas szembesítés!
Este hét óra tájban Schwab Károly egy detektívszoba közepén ül, az asztal mellett, mereven néz maga elé és halkan, monoton hangon felel a kérdésekre, amelyeket három detektív intéz hozzá, gyors egymásutánban. Nem is lehet megismerni ebben a lesütött szemű, suttogó, idegesen reszkető emberben az éjszakai lokálok szilajkedvű, gőgös, fenhéjázó mecénását.
Egy rendőr lép a szobába és jelenti, hogy Hegyi főtanácsoshoz kell visszakísérni Schwabot. Mikor belép Hegyi szobájába, ott már több rendőrtisztviselő áll.
- Tudott ön Weissenbucher sikkasztásairól? – teszi föl a kérdést még egyszer a főtanácsos.
- Igen - feleli szemlesütve Schwab.
- Akkor mondja a szemébe!
Schwab tétován körülnéz. Akkor veszi csak észre a zavarodott ember, a tisztviselők között ott áll egykori főnöke, a 65 éves Weissenbacher.
Schwab arca egy árnyalattal haloványabb lesz, félig elfordítja a fejét, azután így felel:
- Igen, tudtam….
- Nos, mit szól ehhez ön, Weisenbacher?
Az öreg ember erélyesen tiltakozik:
- Én semmit sem követtem el!
- Schwab, mondja Weissenbacher szemébe, hogy ön akkor kezdte a visszaéléseit, amikor rájött Weissenbacher manipulációjára?
- Igen – suttog Schwab – igen.
- Nézzen a szemébe! És hangosabban mondja.
Schwab erőt vesz magán, látszik, hogy nagyon nehezére esik szembenézni Weissenbacherrel. De azért megteszi, amit kívánnak tőle.
És most már hangosan mondja:
- Igen, akkor kezdődött, Weissenbacher bevallotta nekem, hogy sikkasztott. Láttam, hogy milyen egyszerű. Folytattam.
Weissenbacher hangja most már halkabb egy árnyalattal, a szava is bizonytalanabb. Kezdi elveszíteni pattogó erélyét. De azért még tagad:
- Én nem tudtam semmiről… Tagadom…
Két előzetes letartóztatás
Hegyi főtanácsos ezután kihirdette az előzetes letartóztatásról szóló végzést úgy Schwab mint Weissenbacher előtt.
A két volt vezértitkárt külön-külön visszakísérték a detektívszobákban, hogy folytassák a faggatást. A folyosók és a bűnügyi osztály szobái még a késő esti órákban is világosak voltak. Detektívek és ügyvédek jártak-keltek. Schwab védője, Vajda Béla dr. intézkedésére nyolc után egy lakk bőröndöt hoztak fel az emeletre: Schwab fehérneműi voltak benne.
A táncosnő: „Nem tudok semmiről! Nem akarok hallani Schwabról!”
Munkatársunk elment a Pozsonyi út 39. alá Verebes Piroskához is, aki a harmadik emeleten lakik, egyszobás lakásban. A padlót perzsaszőnyeg fedi, a falon modern képek virítanak. Az ablaknál egy fiatalember bámul ki az uccára és nem fordul meg egész idő alatt.
- Nem, kérem, - idegeskedik a táncosnő, - nem akarok hallani Schwab Károlyról. Annyit faggattak már felőle! Én nem tehetek semmiről, én nem tudtam semmiről! - Nagyon sápadt, a szeme vörös a sírástól. A haját már napok óta nem hozta rendbe. Összeomlottan kuporodik bele a fotöj mélyébe. Húszéves lehet, karcsú, csinos leány.
- Oly egyszerűen éltem, - meséli siránkozva – nem költekeztem soha.
Idegesen felugrik és kitárja ruhaszekrényét.
- Nézze, alig van néhány ruhám. Schwabot alig láttam egy héten kétszer. Olyankor megállt a kapu előtt a kocsi és föltülkölt értem.
- Sohasem beszélt nekem – arról!.... Miért faggat most mindenki engen?
Zokogni kezd. Erre a hangra belép egy feszes, katonás tartású idősebb asszony.
- Az édesanyám, - sikoltja Verebes Piroska, és igyekszik abbahagyni a sírást. A mama ellentmondást nem tűrő hangon tuszkolja be a lányát a fürdőszobába és rázárja az ajtót.
- Ennek a szegény lánynak semmi köze az egész ügyhöz – csattant fel. – Tessék megkérdezni, élhet-e valaki szerényebben, mint az én Piroskám?
A házmester is elmondja a véleményét Verebes kisasszonyról:
- Nagyon szolid ez kérem! Nem jár hozzá senki, csak a magas, szőke úriember. Schwab úr. No, meg ez a fiatalember. De mindig együtt. Most, két nap óta csak ő jár fel egyedül.
Izgalom a versenypályán: rendkívüli közgyűlés lesz!
Míg a rendőrség épületében folytatták a kihallgatásokat, az ügetőversenypályán érthető izgalommal tárgyalták az eseményeket. Rakovszky Iván, az egyesület nemrég megválasztott elnöke nem volt ott, de Pekáry, Kohut, Vampetics igazgatósági tagok már a kora délutáni órák óta tanácsoztak. Kivonult a versenypályára a mai igazgatóság ellenzéke is, amelyet tavaly a februári közgyűlésen úgy kibuktattak, hogy hírmondójuk sem maradt.
Újságunk munkatársa beszélt az ellenzék egyik vezető személyiségével, aki ezt mondotta:
- A rendkívüli közgyűlés összehívásáról ezideig nem volt szó. Ezt maga az igazgatóság fogja a hét folyamán összehívni.
Érdekes, hogy Schwab Károly egy személyben titkára, pénztárnoka, irodafőnöke és ellenőre volt az egyesületnek.
