A legnagyobb szárazföldi őslény 2

Az expedíció befejezése után megkezdődött a berlini egyetem múzeumának pincéjében felhalmozott anyag feldolgozásának lassú munkája, mely még mai napig sem fejeződött be. A töredezett csontok összeillesztése és ragasztása időrabló munka.

Egy szilánkokra esett kétméteres lapocka darabjainak összekeresése 80 munkaórát, egy nyakcsigolya kivésése a bezáró homokkőtömbből 900 munkaórát igényelt. Sok gondot okozott a hatalmas vázrészek összeépítése és kiállításához szükséges nagy múzeumi helyiség előteremtése is.

Á preparálás és rendszeres osztályozás eredménye egész sereg különböző fajú őshüllő lett. Egyes fajok maradványainak nagy számából egész csordák pusztulására lehet következtetni. A leleteket több, egymástól mintegy 120 km körzetben fekvő lelőhelyről gyűjtötték, hol részben a felszínen hevertek, részben kőzetekbe voltak beágyazva. (2. kép.)

Kora valamennyinek nagyjából azonos. A felső júra-korszak kimmeridge és portland emeletében képződött, úgynevezett tendaguru-rétegekből származnak. Ez a rétegsor három-három, egymással váltakozó, tengeri kagylókat (Trigonia smeei Sow) és ősgyíkokat tartalmazó partmenti homokkőlerakódásból áll.

Fedőjüket kisebb rétegtani hézag után következő, alsókrétai tengeri homokkövek alkotják. Nagyon bizonytalan dolog geológiai korszakok hosszát jelenlegi időszámítási értékünkkel kifejezni, mégis nagyjából 125 millió évre becsülhetjük az azóta eltelt időt.

Az egész fauna legnagyobb és legértékesebb alakja kétségkívül az alig néhány hónappal ezelőtt kiállított, óriási Brachiosaurus brancai Janensch. A kiállított példány nem egyetlen állat teljes egészében megmaradt váza. A hiányos részeket más, de körülbelül azonos fejlettségű egyedek csontjaival, vagy rekonstruált gipszöntvényekkel pótolták.

Így a fark teljes egészében egy másik egyedtől származik s több pótlás van a törzs különböző részein is. Miután az egyes darabokat külön-külön kikészítették, megtisztították s a széttört darabokat egyenként összeragasztották, két emelet magasságú állványzatot kellett készíteni, melyre csigával vontatták fel a mázsás súlyokat.

A csontokat megfelelő terhelésre méretezett vasvázra szerelték. A gerinc alatt végighúzódó sínt mind a vállöv és medenceöv alatt, mind a fark közepetáján egy-egy vastraverz támasztja alá. A nyak felső végét külön is odarögzítették a mennyezet gerendáihoz.

Bár a kiállított példánynak megtalálták nyakcsigolyáit és koponyáját is, azonban törékenységük, súlyuk, valamint a további vizsgálat lehetősége szempontjából célszerű volt őket külön kiállítani s a vázra jóval könnyebb gipszutánzatot szerelni helyettük.

(folyt. köv.)