A szép pesti Kálnay Klári, aki Mrs. Howard Ross néven maga is amerikai milliomoskisasszony, meghivatott egy newyorki milliomoscsaládhoz vacsorára.
Ezeknek a Park avenuei-i palotának az ajtaja közvetlenül az uccára nyilik, ahl az embert az ajtónyitásnál szinte színházi díszbe öltözött lakáj fogadja. Ruhatári számot adnak, ebből tudni, hogy sokan leszünk. Lépcsőn megyünk fel a bárba, mert ez az első, az ivás. Bemutatkozás: „How do you do, how are you”, s már nyomják is a kezedbe a koktélos poharat.
Senki senkivel nem fog kezet, senki a kérdésedre nem felel, csak megismétli szintén a „how do you do”-t és a „how are you”-t. Tisztára süket csevely az egész. Az asztalon kandeláberek lobognak, a terítés szenzációs, rengeteg a saláta, a majonéz és mindenki előtt úgy áll a tál veller, mint Pesten a kenyereskosár. Minden étel közben vellert majszolnak és ropogtatnak. Vajjal kenik be és megsózzák.
Milliomos-vacsorán francia bort és francia pezsgőt szervíroznak. Vacsoraközben úgynevezett „arisztid-beszélgetés” folyik, amelynek során olyan könnyedséggel beszélnek a windsori hercegtől Rooseveltig mindenről és mindenkiről, mind itthon a kávéházban. Asztalbontás után a hölgyek egy nyájban elvonulnak. A férfiak továbbra is ottmaradnak az asztalnál, jön a szivar és az anekdótamesélés.
Félóra múlva a férfiak átvonulnak a hölgyekhez és megkezdődik a társasjáték, amely úgy dühöng, mint ahogy valaha Pesten a barhochba játék dühöngött. A játék lényege, hogy a társaság két csoportra oszlik, az egyik csoportnak felirnak egy szót s a szónak az értelmét a társaság egy tagja eljátssza, elszínészkedi a másik csoport előtt, amely nincsen beleavatva. Mulatnak rajta, mint a gyerekek. Egy óra tájban rendszerint vége az összejövetelnek, mert a férfiaknak reggel korán kell kelniök. Halálosan unatkoztam.
