Aluminiumönellátásra rendezkednek be az utódállamok. És Magyarország?...

Románia után, mely a bihari bauxittelepekkel a legkitünőbb aluminumércek egyikét tudja mai határai között, most Jugoszlávia is az aluminiumönellátás útjára lép. A gyárat, mely az ugyancsak kohósítható jugoszláv bauxitra támaszkodik, egy svájci aluminiumipari vállalat, a neuhauseni Aluminium-Industrie A. G. létesíti, mely az Imotzki környékén elterülő bauxitlelőhelyen eredt másrészt svájci feldolgozása is lekötötte. Egy francia érdekeltség, mely egy valószínű jugoszláv bauxitterületre zárt kutatmányi jogot nyert, ugyancsak gyáralapítási tervekkel foglalkozik.

Lengyelország szintén hozzálátott aluminiumipar kiépítéséhez.
A gyár, melynek telephelyét a középlengyelországi iparvidéken jelölték ki, 10 millió zloty alaptőkével kezdi meg üzemét. A részvénytőke felét lengyel ipari érdekeltségek, másik felét külföldiek jegyezték le. A gyár teljesítőképességét évi 2500 tonnára méretezik, ami éppen fedezni fogja a lengyel szükségletet, mely eddig Németországból, Franciaországból és Angliából nyert kielégítést.

Ma már Európának szinte valamennyi nagyobb állama
meghonosította határai között az aluminiumgyártást, csupán Magyarország nem, mely pedig olyan nyersanyagbázissal rendelkezik, mint kevés ország a világon. Az olcsó villamosenergia hiánya és a belső fogyasztás eleddig alacsony mértéke mindenesetre útját állja a racionális aluminiumgyártásnak.