A magyar szabadidő mozgalom nem egyszerű utánzata az olasz vagy német példának, hanem az itteni nagyszabású szociális intézkedések elmaradhatatlan következése. A fejlett külföldi intézmények – különösen pedig a hasonló mozgalmak megteremtője: a „Dopolavoro” – példát szolgáltató intézményei lehettek a magyar „Szabadidő”-mozgalom megteremtésének is, lényegében azonban számolni kellett és kell a speciális magyar viszonyokkal.

Mindamellett – tekintettel arra, hogy Olaszország közgazdaságában a mezőgazdaság, a gyáripar és a kereskedelem megoszlásának arányai nem sokat különböznek a magyar közgazdaság megoszlásának arányaitól – nem lesz érdektelen az olasz „Dopolavoro” utolsó két évi eredményét megvizsgálni, hogy azon keresztül következtessünk a hazai hasonló mozgalom sikerére.

Egy év alatt tehát 15 százalékkal hárommillió fölé emelkedett a mozgalomban résztvevő tagok száma és különösen az szolgál tanulságul, hogy az ipari munkásság hatalmas térfoglalása ellenére még felét sem adja az összes tagok számának, ahol különösen nagy arányban növekszik a kereskedelmi- és bankszakma, valamint a mezőgazdasági alkalmazottainak a száma.

A magyar „Dopolavoro” elsősorban az ipari alkalmazottak érdekében indult meg.
A közgazdasági élet számos más ágában, különösen a mezőgazdaságban és a kereskedelemben alkalmazott munkavállalók nagy tömegeit is számításba kell venni, ha a nagyjelentőségű mozgalomtól olyan arányú sikereket várunk, mint amilyet az olasz Dopolavoro mutat, ahol egyetlen évben, több mint 2000 szervezet és csaknem 400.000 új tag csatlakozása mutatható ki.