Örülnek a tőzsde matadorjai

Fényes ábrázattal lépik végig Dunaparti corsot tőzsdénk matadorjai.
– Hát sikerült. – Még is csak sikerült lekarczolni a buza árát! Mily kéjes gyönyör elgondolni, hogy nem 9  1/2 – 7  3/4 a papirbuza ára. Gyönyör párosulva haszonnal, melyet részben meg, de részben nem fizetett a vidék, az áldott jó vidék apró spekulánsa. 

Bizony, ezek alaposan meg lettek koppasztva.
Nem egyhamar lesz kedvök japán vásárlások hirére mitmacholni a yankee hausseal. 

Szóval még mult hóban minden felfelé állott, a bájos tavaszi április lekonyított mindent.
Na persze, mindez onnan van, hogy a vetések egyenesen mesésen állnak. Mit? Mesésen? Ez a jelző kevés. Soha a mióta a világ fennáll, még ilyen termés nem igérkezett! – Mit? Igérkezett? – Már meg is van. Zsákba van már az óriási termés. – Zsákba? – Hogy is ne. Annyi zsák Európába nincsen, a melyben az idei magyar buza beférne! 

Igy liczitál gondolatban börzénk valamennyi jobbere és tessék elhinni, hiszi is szentül, a mit gondol.
E gondolat menet kifolyása aztán a tartósan lefelé gravitáló tendenczia. 

Száll, tehát száll, mint őszszel a száraz falevél, az árfolyam napról-napra.
És ha külföldről, a hol józanabb a belátás, nem tartanák az árakat, bizony rövidesen a 6-osnál volna a novemberi. 

Komolyan beszélve, tény, hála a jó Istennek, hogy az ősziek, amennyire az ma megitélhető, általában csekély kivétellel igen jól állnak. Sőt ha minden kedvezően fog lefolyni, ha semmi közben nem jön, - ha, ha… 

Ha ez a czigány praepositum, a „ha” mind ugy fog elkövetkezni, a hogyan óhajtanánk, ugy tényleg jó termést várhatunk.
De ma, még a „ha”-nál tarthatunk csak; máskülönben mondva Isten kezében van még termésünk sorsa! Remélhetünk, bizhatunk, de tudni, semmit se tudunk. 

A pénz erősen megszűkült. A kamat is kissé drágább.
Ez azonban csak muló jelenség és a májusi fertály után megint flottabb lesz a pénzpiacz. A mi annyival is kivánatosabb, mert a pénzből lehet sok, - de sohase elég.
Sz.