A párizsi Pasteur Intézet tudósai keresik a t. b. c. kanalas orvosságát

Ki ne hallotta volna már hírét Pasteurnek, a híres francia tudósnak, aki a veszettség gyógyító szérumát megtalálta és akinek arcképe ma a francia posta bélyegeit díszíti. Azt azonban kevesen tudják, hogy a mult század nagy tudósának nevéről elnevezett párizsi intézet ma a világ egyik legnagyobb baktériumkutató laboratóriuma, ahol a tudósok egész sora készíti a fertőző betegségek megelőzésére szolgáló oltások szérumát.

Természetesen nem ebben merül ki a Pasteur-intézet tudósainak munkája. Főfeladatuk a ragályos betegségek új és hatásosabb gyógyító eljárásának megkeresése. Hogyan folyik ez a munka, hogyan merül fel mindenkiben a kérdés?

Orvosok és vegyészek, akik a bacillusok elleni harcra specializálták magukat a baktériumok milliárdjait tenyésztik ki és azt kutatják, hogy milyen szerek és eljárások hatása alatt csökken életerejük. A kísérletek százait és ezreit hajtják végre, míg egy-egy felfedezés megszületik. A bakteriológusok nem feltalálók, ők kutatók, éveken keresztül kipróbálnak minden lehetőséget: százat, ezret, míg végre egy eljárás sikerül.

Az egyes fertőző betegségekkel más és más tudósok foglalkoznak a párizsi Pasteur-intézet különböző osztályain. A legérdekesebb munka a két tuberkulózis laboratóriumban folyik. A modernül berendezett laboratóriumok egyikében a tuberkulózis szérumát készítik, a másikban a baktériumokkal kísérleteznek.

A tuberkulózisbaktérium a tüdővész kórokozója, ez öli meg a legtöbb embert. Érthető tehát, hogy a veszedelmes bacillusokkal kapcsolatos kísérletek iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az érdekes kísérletek így folynak le: a tudósok különböző vegyi eljárásukkal annyira legyengítik a baktériumok életerejét, hogy már nem képesek a szaporodásra, elveszítik teljesen fertőzőképességüket.

A legyengült és néha megölt baktériumokat oltják be azután az egészséges szervezetbe. Nagyobb baj nem történik. A baktériumok nem szaporodnak el, a szervezet nem betegszik meg, azonban mégis megérzi, hogy idegen test hatolt bele. A támadásra támadással felel. Eddig még pontosan ki nem derített összetételű anyagot termel ki, az antitoxint, ami a baktériumokat elpusztítja.

Az antitoxin hosszú éveken keresztül megmarad a szervezetben s megvédi akkor is, ha életerős baktériumok támadják meg. Ez az eljárás különben a fertőző betegségek ellen való oltás lényege. A laboratórium tudósai most azt kutatják, hogy tulajdonképpen, mi is az az antitoxin. Miből van? Megpróbálják vegyi úton előállítani, hogy megbetegedés esetén gyárilag készített antitoxin adagolásával lehetővé tegyék a gyors gyógyulást.

A gyakorlatban azonban ez nem olyan egyszerűen keresztülvihető munka. Bonyolult, nehéz probléma, amelynek kémiai úton keresik a megoldását. Az első lépés az antitoxin megismerése. A hosszú évek óta tartó kísérletezéseknek eddig még nincs kézzelfogható eredménye. Találtak már antitoxinszerű szereket, amelyekkel a laboratóriumban a baktériumkultúrákat sikerült elpusztítani. De az élő szervezet nem laboratórium. Ott nehezebb a baktérium elpusztítása.

A laboratóriumban összeállított antitoxinokat élő állatokon próbálják ki. A tengerinyulak százait fertőzik meg tuberkulózissal s azután megkísérelik kigyógyításukat a műantitoxinnal. - Sajnos, a tudomány kis négylábú mártírjainak legnagyobb része nyomorultul elpusztul.

De a tudósok lankadatlan erővel dolgoznak tovább. Antitoxinkísérleteket végeznek, míg egy szép napon majd megérkezik a hír, hogy Párizsban a Pasteur-intézetben megtalálták az emberiség legszörnyűbb népbetegségének, a t. b. c-nek biztosan és gyorsan ható kanalas orvosságát.

Magyar József