80 ezer kilós útkoptató

A technika csodálatos mühelyéből

Az olaszok már az abesszin háború alatt bizonyították, hogy a hadviselés egyik legfontosabb tényezője a jó út. Azok a beszámolok, amelyek annakidején az abesszin hadjárat különböző fejezeteiről szóltak, nem titkolhatják az olasz műszaki csapatok csodálatos tevékenységét útépítés terén. Valósággal órák alatt építették a kitűnő műutakat, amelyek a tankoktól a teherfuvarozó autókig a legnagyobb megterhelést is játszi könnyedséggel bírták. Mi ennek a titka? A szervezettség és a kitűnő műszaki képzettség.

Az olaszországi autóutak mesés kiépítéséről már eddig is elragadtatással beszéltek autósok. Valóságos remekei ezek az útépítő technikának, amely külön tudománnyá lépett elő és kísérleti telepeken sokszáz mérnököt foglalkoztat. Rendszeres kísérletekkel vizsgálják itt át az összes szóbajöhető útépítési módozatokat és azokat az anyagokat, amelyekkel hosszú élettartamú közlekedési vonalat lehet építeni.

Figyelemmel vannak mindenre. Nem felejtik el a gazdaságosság szempontjait sem és arra törekednek, hogy az utakat olyan anyagból építsék, amelynek beszerzése a helyszínen lehetséges, így érthető meg az a boszorkányos gyorsaság, amit Abesszíniában mutattak az olaszok az útépítéssel. Sok éves kutatás munkája gyümölcsözött Afrikában. Az útépítő gépeket a helyszínen kitermelt anyaggal tömték meg és a modern szörnyetegek, az útkészítő mesegépek gyors iramban haladhattak előre, mögöttük pedig ott kígyózott a frissen készült, nagy teherbírású út.

Hogy milyen felkészültséggel láttak az olaszok a műszaki feladatok elvégzéséhez, arra jellemző példa az a fénykép, amely egy útkísérleti laboratórium munkagépjéről készült. Hatalmas teremben építették fel a kikísérletezendő anyagból készült köralakú utat. Amikor teljesen elkészült, ráhelyezték az útkoptatót. Amint a fényképen is látható, ez a sugárkoszorúra szerelt autógumikból készült korong, amelyet tetszés szerinti súllyal lehet megterhelni.

A próbák alatt a kerekek tengelyét összesen 80 ezer kilogrammal terhelték és a forgatógépet úgy állították be, hogy azzal a kerekek óránként 100 kilométert futottak be. Ez a hatalmas megterhelés válogatta ki a legmegfelelőbb útépítési módszert és a legjobb anyagot. A terhelőgép ugyanis napokig szünet nélkül forgásban volt s azalatt műszerekkel a mérnökök egész raja figyelte az úttest kopását.

Meghatározott időkben mintát vettek a lekoptatott úttestből és vegyi, továbbá mikroszkopikus vizsgálattal mutatták ki az úttest elváltozásait. Időnként mesterséges viharokat bocsátottak az egész szerkezetre. Nagy víztömegekkel árasztották el, szóval minden oldalról alapos próba alá vették a műutat.

A 80 ezer kilós útkoptatót ezenkívül még egy célra is igénybevették. Nemcsak az autókerekek hatását vizsgálhatták vele az úttestre, hanem fordítva is: az út koptató hatását az autógumira is. Keresték és megtalálták a legkedvezőbb gumigyártási módot. Valósággal műteremben építették fel a különböző vidékek útvonalait. Onnan hoztak nyersanyagot a műterembe és ebből építettek utakat, hogy még már ott a műteremben pontosan tudják az útépítés tudósai a szükséges anyagok mennyiségeit.

Előre kiszámították, hogy mennyi ideig bírja egy-egy autógumi az ottani munkát az ottani útanyagon. Igy építi Olaszország sok ezer kilométeres gyarmati utait, amelyek a lehető legtökéletesebbek. Tudomány, erő és munka együtt olyan vad vidékeken, ahol eddig csak a rabszolgák százezret meneteltek a korbácsok véres zenéje közben.