Koronával fizethetünk!

Az osztrák államadósságokat ellenörző bizottság most már beleegyezett a valuta helyreállitására rendelt s felügyelete alatt álló aranynak kiszolgáltatásába, ugy, hogy most már akadálytalanul haladhat előre a valutarendezés müve.

Az átszolgáltatott arany a két állam részéről 112 millió forintot tesz ki, ebből harminczkét millió forint erejéig ezüst forintosokat vesz át a két kormány az osztrák-magyar banktól s ezeket kiveretik ötkoronás ezüstpénzekké, a többi 80 millió forint erejéig aranynyal teljesen fedezett tizkoronás bankjegyeket fognak kibocsátani. A most kezdődő év folytán tehát a még forgalomban lévő 5 frtos és 50 frtos államjegyek el fognak tünni a forgalomból s részint öt koronás ezüstpénzek, részint 10 koronás bankjegyek fognak helyükbe lépni. Új-évtől kezdve most már mindenütt koronákban számitanak.

A valutarendezés előhaladása örvendetes azért is, mivel lerombolja azokat a korlátokat, melyek bennünket a pénzforgalom tekintetében a gazdagabb külső országoktól elválasztanak.

Ha majd nálunk is aranyban, vagy aranyra mindenkor beváltható bankjegyekben fogunk fizetni, akkor könnyebben jön hozzánk a külföldi tőke. Igaz, hogy mostanában annak sem vehetnők hasznát, ha a valutarendezéssel már egészen készen volnánk, mert most az a különleges eset következett be, hogy a gazdag nyugati országokban magasabb kamatja van a pénznek, mint nálunk, holott emberemlékezet óta az ellenkezőt tapasztaltuk. Az angol bank hat perczentre, a német birodalmi bank hét perczentre emelte a kamatlábat, különben pedig Németországban teljesen hitelképes üzletemberek 8-9 perczentet is fizetnek, a mi ott hallatlan dolog.

De ennek az oka nem az, mintha ezek a gazdag országok egyszerre elszegényedtek volna.

Hanem ellenkezőleg az, hogy az ipar és a kereskedés eddig soha sem tapasztalt mértékben fellendült s mindenféle vállalkozásokra még tengerentúli országokba is sok száz millió forint megy ki. Ennek a hatását mi is érezzük, pedig nekünk a nyereséges vállalkozásokban nincs részünk. Sajnos egyelőre nincs arra kilátás, hogy nálunk a pénzviszonyok kedvezöbbé alakuljanak.
Mostanában az a szerencsés ember nálunk, a kinek adóssága nincs s a ki kölcsönre nem is szorul, mert évekig eltarthat, míg a pénzpiac helyzete megjavúl. Addig jó lesz azt az elvet szigoruan követni, hogy ne nyujtózkodjunk tovább, mint a meddig a takaró ér.