Európaszerte szigorú korlátozások léptek életbe a polgári lakosság fogyasztásánál

A háború alatt mind a hadviselő, mind a semleges országokban a polgári lakosságnak a legtöbb szükségleti cikkből csak kisebb mennyiségek állnak rendelkezésre mint békeidőben. Ennek oka egyrészt, hogy a háborús célból, vagy a semlegesség megóvása érdekében fegyverben állóknak a szükséglete nagyobb a békebelieknél és végül hogy sok szükségleti cikk termelését csökkenteni kell, mert az így felszabaduló termelési tényezőket a hadviseléshez szükséges termékek fokozott előállítására használják fel.

A polgári lakosság fogyasztásának csökkentése tehát elsőrendű nemzeti szempontokból szükséges.
Ezt három eszköz útján szokták biztosítani. Az egyik eszköz a fogyasztás közvetlen korlátozása, azaz többnyire az előző világháborút nálunk is jól ismert jegyrendszer, de egyes esetekben teljes vagy részleges fogyasztási tilalom útján történik. A másik út – amelyet rendszerint inkább luxusjellegű cikkeknél szoktak alkalmazni – az áraknak fogyasztási adók útján történő felemelése. A polgári lakosság fogyasztásának korlátozására alkalmas módszer végül az is, hogy az állam a háború következtében növekvő szükségletei fedezésére az egyenesadókat felemeli. Az adóteher növekedése ugyanis a polgári lakosságnál szükségleti cikkek vásárlására fordítható jövedelmet csökkenti.

A jegyrendszer alkalmazására a jelenlegi háborúban már számos semleges országban is sok példa van. Csaknem valamennyi ország bevezette a jegyrendszert a polgári lakosság benzinfogyasztására. Norvégiában lisztet, cukrot és kávét csak jegy ellenében szolgáltatnak ki. Dániában cukrot, Izlandban cukrot, kávét és szenet, Finnországban és Észtországban cukrot, ezen kívül pedig háborús adópótlékokat vezettek be. Olaszországban két új adónemet vezettek be, a vagyonadót és a kereseti adót. Hollandiában a jövedelmi adót a folyó évre 15 százalékkal, a jövő évre pedig 45 százalékkal felemelték.

Egyes cikkek fogyasztásának áremelések útján való korlátozására is sok példa van már.
Igy például Németországban a fogyasztási adóztatás útján rendkívül nagy mértékben felemelték a dohányáruk, a sör, a pálinkafélék és a pezsgő árát. Hollandia, Dánia és Észtország a benzinfogyasztás csökkentését kísérelik meg igen nagy áremelések útján. Románia a vasutak tehermentesítését a fuvardíjak nagyarányú emelésével óhajtja megoldani, Anglia pedig a vaj és tojás árát emelte rendkívül arányban, hogy ezen az úton csökkentse e két korlátolt mértékben rendelkezésre álló cikk fogyasztását.

A magyar kormánynak az az intézkedése tehát, amely a kávé és a tea fogyasztását az árak nagymértékű felemelésével kívánja korlátozni a külföldi példák bizonysága szerint egyáltalán nem minősülhet nemzetközi szempontból szokatlan rendszabálynak.