Csizma és dinnye

Kunder miniszter hagyatékából maradt itt megállapodás, amely a Bata gyárnak módot nyújt a magyar termelési rendszerének bizonyos méretezésű alkalmazására.

A Bata gyár, ha egyszer lábát megvetette, terjeszkedni akar, kíméletre részéről alig lehet számítani. Mikor például Érsekújvár cseh és Bata-uralom alá jutott, a hetivásáron még 240 magyar csizmadia árulta a csizmát és élt meg emberségesen mesterségéből, rövid időre rá csak 40 csizmadia tudott megjelenni a hetivásárokon, a többieknek más kenyérkereset után kellett nézni.

Egy részük mezőgazdasági napszámba kényszerült, a másik része dinnyeföldet bérelt, amihez nem értett úgy, mint a csizmadiamesterséghez és sokan közülük meddő küzdelmekben őrlődtek fel. De mit csinálhattak? Nem a maguk hibájából nem maradhattak a kaptafánál.

Varga minisztertől biztosra várják
a kisiparosok, hogy nyersanyaggal elsősorban őket látják el.