Röntgenszemmel nézve a világot, bizony az egészen más lenne, mint amilyennek ismerjük. Tulajdonképpen sokkal kevesebbet látnánk a világból, mint most, de egészen mást. Ezen különben nincs mit csodálkoznunk, hiszen ha egyszerűen csak piros üvegen nézzük, akkor is egészen máskép látjuk. Piros színszűrővel készült fényképeken például a zöld fű és falevél fehérnek látszik.

Röntgenfényben látnánk az emberek szívét a bordák között, látnánk a lüktetését. De csak ha nagyon figyeljük, mert a csontokon kívül mindenen átmegy a röntgensugár, tehát minden láthatatlan, legfeljebb csak halványan. Megfelelő keménységű sugarak kellenek hozzá, hogy a szív izomtömege azért nagyjában látható maradjon.

Külön kellene megtanulnunk ismerőseink csontvázát, hogy megismerhessük őket, ha találkozunk velük. Arcának vonásai eltűnnének csak a koponya csontjait látnánk s megszámolhatnánk szájában az aranyfogakat, a plombákat. És egészen mulatságos lenne, mint egyik képünk mutatja, hogy látnánk hátul a csigolyája mögött a levegőben lebegve gallérgombját barátunknak, de az ingből, gallérból semmit.

A kirándulók lábára pillantva azt hihetnék, hogy fakírokat látunk, mert cipőjükből csak a szegek láthatók, a bőr nem s a lábcsontokból kombinálva azt gondolhatnánk, hogy a szögek a talpukba vannak beverve. Egészen érthetetlen dolognak látszanék a kötés. Két kézcsontváz négy vastűt mozgat különös rendszerességgel, de sem a fonálból, sem a harisnyából nem látnánk semmit.

A fésülködő hölgy képét nézve, kitalálhatnánk, hogy az, amit a kezében tart, az fésű, de egészen furcsának látszik, hogy mit akar azzal a csupasz koponyáján? Hiszen nincs is haja. Különös látványt nyujtanának az állatok is, melyeknél egyébként még sokkal fontosabb a külső, ami röntgenfényben teljesen eltűnik. Képünkön látható guggoló majmot alig ismerjük meg s ha nem volna olyan tipikusan előreugró álla és hátrahajtó koponyája, csak szakértő tudná megmondani, hogy micsoda.

Másik képünk azt bizonyítja, hogy a röntgenátvilágítás még a mezőgazdaságban is milyen hasznos szolgálatokat tehet. A képen egy tyúkot látunk, illetve annak csontvázát s az az érdekessége, hogy a röntgenfény megmutatja testében a már teljesen kész, de keresztben fekvő tojást.

A gyilkos sugár

Természetesen örökre csak fantázia marad az, hogy saját szemünkkel láthassunk röntgenfényben. Ha a Nap egyszercsak kezdené abbahagyni a látható fény kisugárzását és áttérne röntgensugarakra, néhány millió év alatt talán az élő szervezet is hozzá alkalmazkodna és szemünk érzékennyé válna a ma még láthatatlan röntgenfény iránt is.

Hiszen az élő szervezet csodálatosan hozzá tud simulni a természet szükségleteihez. Itt azonban még akkor is nagy baj lenne, mert mostani szervezetünkre nagyon veszedelmesek a röntgensugarak. Ha egész testünk állandóan ki volna téve röntgensugaraknak, nagyon hamar elpusztulnánk és elpusztulna minden más állati élet is a földön.

Az orvosok, fizikusok rettentő óvatosan kénytelenek védekezni a röntgensugarak kártékony hatása ellen, amikor velük dolgoznak. Magát a röntgenlámpát is vastag ólomköpenybe burkolják, hogy a sugarak csak a kívánt irányba juthassanak ki belőle és előre pontosan tudják, hogy merre haladnak.

A vastag ólomréteg elnyeli a röntgensugarakat s ezért rendszerint ólom árnyékában dolgoznak a fizikusok és az orvosok, hogy őket ne érje az ártalmas sugár. Bizony nagyon sok tudós szenvedett vértanuhalált, amíg kiismerték a röntgensugarak titkait és biztosították, hogy csak a jó és hasznos hatásaik érvényesüljenek.