Az utolsó ember is elhagyta a grönlandi szénvidéket

A jégvilág titokzatos szigete

Először a smeerenborgi bálnavadászok húzódtak el délnek, aztán Goodhab, Grönland fővárosából költöztek el a meteorológusok. Két expedíció valamennyi tagja elhagyta a nyugatgrönlandi pártokat. Pedig ezek az emberek több mint egy évtizeden át dolgoztak a világ legnagyobb szigetén. Végül a pedig a herrenburgi szénbányák néptelenedtek el.

Egyetlen ember maradt ott tavalyról, hogy a megrozsdásodott gépeket kezelje addig, amíg a hajó értük jön. A hajó nem jött s az utolsó őr bezárta kunyhója ajtaját, ráírta azt, hogy „mindenki használhatja, aki kárt nem tesz benne”, aztán felhasználva az első tavaszi napokat, gyalogszerrel elindult a nyugati partokon oda, ahonnan jött: Frederikshaav kikötőbe, hogy onnan a legelső hajóval hazatérjen Dániába.

Mindez az idén történt s egyetlen oka van, az, hogy Grönland fölött megbolondult a természet. Olyan rettenetes hideg szakadt az amúgyis halott szigetre, hogy ember ki nem bírhatja. Januárban kezdődött ez az ítéletidő, amelyben bennefoglaltatnak a kiadós jég- és hóviharok, a rettenetes orkánok s sok minden más. Tartott március végéig s eredménye két hajórakomány ember, aki sietve menekült Grönlandról és haza is érkezett a sziget birtokállamába: Dániába. Senki sem tudja, hol a vége!

Grönland valóban a világ legnagyobb szigete, eddig kétmilliókétszázezer négyzetkilométerre taksálják, noha a sziget északi partjait ember még nem látta, mert hiszen ez a part belevész a sarkköri végtelenségbe: Azt mondják egyébként neves és szavahihető utazók, hogy valahol a hetvenedik fokon túl, messze északra onnan hatalmas, faragott terméskő őrzi valakinek a sírját, akiről senki sem tudja, honnan jött, merrefelé tartott, mikor halt meg és ki temette el.

Most alakul Kopenhágában egy expedíció, amely ezt a sírhalmot akarja megtalálni, mert kísért azt a gondolat, hogy az eltemetett ember utolsó lakószobájában mélyen a jég alatt - egész bizonyosan egykorú feljegyzések is találhatók lesznek.

Mivel pedig Grönland múltjáról ezerféle verzió kering, többek között az is, hogy néhány évszázaddal ezelőtt a szigeten még nem volt annyira kibírhatatlan, a titokzatos sír lakója esetleg felvilágosítást nyujt erről a regényes multról. Hiszen annakidején - 1899-ben - a Hendrik-féle expedíció, amely a hatvanadik szélességi kör mentén utazta Grönlandot keleti partjaitól a nyugati partokig, azt az eredményt közölte az ámuló világgal, hogy a sziget belsejében zöld mezők és többezerméteres hegyek között termékeny földek vannak.

Alig húsz esztendővel utóbb a nyugati partokon több szénbányát tártak fel a dán és amerikai mérnökök. A bányák azt igazolják, hogy Grönlandon egykor még pálmák is nőttek s mindenesetre őserdők voltak, mert hiszen ha az ősi multban is háromezerméteres jégpáncél fedte volna a sziget talaját: mivel magyarázható a szén jelenléte?

Ezzel szemben a józan németek, akik szintén számos expedíciót vezettek már Grönlandon keresztbe és hosszába, térképeikre majdnem kivétel nélkül ezt jegyezték fel a sziget belső vidékeire vonatkozóan: Daa Innenland ist völlig unter Eis begraben, vagyis: Grönland belső területét teljesen jég temeti el. Csak a nyugati part lakható.

Ha az ember megtekinti Grönland térképét, önkénytelenül is arra kell gondolnia: mit keresnek ezen a sivár, haszontalan szigeten élő emberek? Mi lehet az oka annak, hogy a sziget birtokáért annakidején ádáz diplomáciai harc folyt Dánia és a nagy nemzetek között?

Hiszen azt már régen megállapították, hogy csak a sziget nyugati, a Davis-tengerút menti partjain lehel megtelepedni, valóban itt is vannak az egyedül lakott telepek - nagyképűen városok - Godhaab, Upernivik, Frederikshaav, északabbra pedig az úgynevezett Teufelsdaunen, magyarul a Sátán pelyhei, ami szintén kedvelt kikötője, illetve menedékhelye volt a bálnavadászoknak. Nyugaton van a Melville-öböl, amelyben egykor a nagy amerikai felfedezők létesítettek telepeket. A Baffin-út is itt található, innen szoktak a sziget belsejébe indulni az expedíciók.

Érdekes, ezek a menetek sohasem a sziget déli harmadából kezdték meg utazásaikat, mert be van bizonyítva, hogy ez a harmad sokkal hidegebb, sokkal kellemetlenebb ez sokkal inkább ki van téve a hó viharoknak, mint a középső rész, a hetven és hetvenöt szélességi fokok közti vidék.

Sokat mesélhetnének erről azok a tengerészek, akik 1901-ben lefektették azt a tengeri kábelt, amely a labradori Sandwich-öbölből indulva érinti Grönland déli csúcsát, a Cap Farwellt, aztán átvág Izlandnak, onnan pedig délnek fordulva a Far Öer-szigetek érintésével a Shetland-szigeteken levő Mainlandig viszi az Amerikában feladott sürgönyöket. Ezek a kábelek több, mint száz ember halálát okozták s a száz halott közül kilencvenegyet Grönland produkált.