A Külügyi Szemle legujabb száma a finn kérdésnek szenteli vezető lapjait.
Többek között ismerteti a finn földreformot is és pedig nem kisebb ember, mint Kivimĺki volt miniszterelnök előadása nyomán, amelyet néhány hónappal ezelőtt tartott a Külügyi Társaságban.

Nálunk sok szó esett az utóbbi időben a „folyamatos földbirtokpolitikáról.”
A radikális földreform követelményével szemben szeretik ezt hangsulyozni. S a vége, hogy nincs igazában sem radikális földreform, sem jelentős folyamatos földbirtokpolitika. Kivimĺki előadásából kiderül, hogy a finnek is a „folyamatos földbirtokpolitika” hívei. Azonban azzal a csekélyke különbséggel, hogy ők ennek a gyakorlását már a XV. században elkezdték s azóta sem hagytak fel vele. Önálló államiságuk idején pedig a radikális földreformtól sem riadtak vissza.

Még a reformáció első századában történt, hogy az állam az egyházi birtokokat szekularizálta s később is mind nagyobb területeket vett birtokába. Azonban ezeket nem tartotta meg magának, hanem önálló kis agrárexisztenciák létrehozására használta fel. Már Wasa Gusztáv nagyarányú telepítéseket hajtott így végre az állami tulajdonba vett földeken, sőt 1540-ben már mintanagybirtokokat is létesített s földművesek szakszerű kiképzése érdekében. Általában az uralkodók a nemesség elleni küzdelmeikben mind nagyobb számú elégedett parasztosztályra kívántak támaszkodni. Igy lett Svéd- és Finnország történelme Kivimĺki szerint a szabad parasztság történelme.

A „folyamatos földbirtokpolitikát” a szabad finn állam törvényhozása tetőzte be.
Az új állam 160.000 paraszt kisbérlőt juttatott abba a helyzetbe, hogy telkeit, mint szabad birtokot, megválthassa. A földnélküliek kielégítése céljából pedig telepítési alapot létesített (körülbelül 60 millió pengő összegben) s ebből 3 százalékos és 47 évig törlesztendő kölcsönt nyújt földvételre, illetőleg felszerelésre.

De az új állam nem riad vissza a radikális megoldásoktól sem.
Törvénybe iktatta a kényszermegváltást. Ez a magyarázata, hogy Finnországban igen kevés ma a nagybirtok s a magánkézben levő ilyen birtokok egyike sem haladja meg a 10 ezer katasztrális holdat. Kivimĺki hangsulyozta, hogy a finn államot az agrárreform radikális keresztülvitelében nemcsak szociális és gazdasági, hanem elsősorban nemzetpolitikai szempontok is vezették.

Ezt a politikát most fényesen igazolta a súlyos történelmi fordulat, a finn nép jelenlegi próbatétele. A testvérnép példája komoly tanulságokkal szolgál a mi számunkra is.