Régi szokás a virágtartókba rézpénzt tenni, hogy a vágott virág tovább friss maradjon. Szanskrit iratok már Kr. e. 2000 évvel ajánlják, hogy a vizet, ha a megromlástól meg akarjuk óvni, szűrjük át faszénen, tegyük ki napfénynek, tartsuk rézedényben, vagy ismételten izzó rezet mártsunk bele.
Látjuk ebből, hogy az adszorpció útján működő faszén tisztító és a napfény baktériumölő hatásának az ismerete nem új keletű. A réz szerepét ebben a víz tisztításra vonatkozó ősi tanácsban talán hajlandók volnánk babonának tekinteni. Újabb kutatások azonban igazolják az ősi előírást, s bizonyítják, hogy a rézzel érintkező víz baktériumölő hatásra tesz szert.
Nemcsak a réz, hanem az ezüst is baktériumölővé teszi a vele érintkező folyadékokat, s így igen bölcsnek tarthatjuk Kyros királynak (Kr. e. 2500) azt a szokását, hogy, Herodotos szerint, hadjárataira ezüstkorsókban vitt magával forralt vizet.
Az ezüst és a réz azáltal fejti ki baktériumölő hatását, hogy rendkívül kis mennyiségben oldódik a vízben. Újabb vizsgálatok kimutatták, hogy e fémek már akkor is hatásosak, ha csak százmilliomod gramm van belőlük 1 liter vízben oldva. Az ilyen rendkívül híg oldatok baktériumölő, illetőleg általában élőlények fejlődését gátló sajátságát Nägeli után oligodinamikus hatásnak nevezik.
Sokat vitatkoztak a fölött, hogy az oligodinamikus hatást kifejtő fém milyen alakban van az oldatban jelen. Ma már kétségtelenül bebizonyult, hogy az oligodinamikus hatást kifejtő fémek közönséges ionok alakjában vannak az oldatban, s a hatás valószínűleg ezeknek az ionoknak az apró élőlények felületén való adszorpciójával áll összefüggésben. Az ionok a fém felületén képződött oxid, sulfid stb. rétegből kerülnek az oldatba.
Teljesen tiszta fémeknél, ha az oxidáció ki van zárva, az oligodinamikus hatás elmarad. Az oligodinamikus hatás szempontjából a legtöbb fémet megvizsgálták, teljes biztonsággal azonban csak az ezüst és a réz mutatta ezt a hatást, a többi fém ellentmondó eredményeket adott.
Az ezüst és réz oligodinamikus hatásával szemben az egyes baktériumfajok különböző ellenállóképességet tanúsítanak. Legérzékenyebbek a kolera-, tífusz-, paratífusz- és koli-baktériumok, melyek már 4-12 óra alatt elpusztulnak ezüst vagy rézedényben tartott vízben. A spórás baktériumok ellenben érzéketlenek az oligodinamikus hatással szemben.
Nemcsak baktériumok, hanem moszatok, élesztőgombák, sőt magasabbrendű élőlények, egyes férgek, apró halak (aranyhalak) is elpusztulnak rézzel vagy ezüsttel érintkező vízben, penészgombák ellenben változatlanul tenyésznek.
Az oligodinamikus hatás fertőtlenítés, illetőleg konzerválás céljára való alkalmazására számos kísérlet történt, komoly eredményt azonban ezen a téren nem érte el. Ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy mint már említettük, számos mikroorganizmus érzéketlen e hatással szemben, másrészt viszont az érzékeny mikroorganizmusok esetén is nagy mértékben függ a hatékonyság az oldatban jelenlévő egyéb anyagoktól.
Így pl. kolloidok, lebegő részek nagy mértékben csökkenthetik, sőt meg is szüntethetik az oligodinamikus hatást, mert az okozó fémionokat adszorpció útján megköthetik. Ennekfolytán az oligodinamikus hatás még ott sem elég megbízható ipari alkalmazásra, ahol a csiraölőképesség megfelelő körülmények között fennáll.
Ha tehát ecetet, mustot nem is konzerválhatunk megbízhatóan azáltal, hogy ezüst edényben tartjuk, virágvázánkba nyugodtan tehetünk egy fillérest, a nélkül, hogy ezért babonásnak tartsanak bennünket.
Dr. Erdey-Grúz Tibor
