Nem vehetjük szó nélkül tudomásul,...

... hogy az élet egészséges lüktetése az utóbbi időben itt is, ott is elakad nálunk.
Amíg a természet elemi erőivel kellett birkóznunk, hallgattunk arról, hogy a MÁV vonalain szerte az országban újra meg újra hosszú időre megszűnt a közlekedés. És hogy a forgalom megbénulása a fővárost minden tekintetben készületlenül érte. Nemcsak az derült ki, hogy a hókatasztrófával nem tud megfelelő erővel szembeszállni, de az is, hogy sem tüzelőanyagból, sem különböző népélelmezési cikkekből nem raktározott fel kellő tartalékot. Különösen a burgonyahiány bizonyult megdöbbentő méretűnek. De – ismételjük – minderről hallgattunk eddig.

Azt azonban már bűnös mulasztás lenne elhallgatni, hogy az adminisztráció helyenkint továbbra is és mindmáig akadozik. A MÁV változatlanul fenntartja nagymérvű forgalmi korlátozásait. A technika korát megcsúfoló módon valósággal lebeszéli a közönséget az utazásról. Mintha az emberek csak luxusból utaznának s az utazás nem tartoznék hozzá szervesen az ország anyagi és szellemi életéhez.

De hasonlóképpen mindmáig megoldatlan a burgonya-ellátás is.
Az egykéz-rendszer – mint Szendy polgármester illetékesen megállapította – ezen a téren is teljes csődöt mondott. És az is idetartozik, hogy a fővárosban a lakáshiány kezd mind katasztrófálisabbá válni.

Kérdezzük: mit terveznek az illetékesek, hogy ezeket a bajokat megszüntessék? Egyáltalában kik a felelősek ezekért a bajokért és mulasztásokért? Mert valakinek csak vállalnia kell a felelősséget!

Szóvá tesszük ezeket, mert szerintünk a sajtónak igenis az a hivatása, hogy nyelve, szája, ha kell, torka legyen a társadalomnak és hangot adjon a panasznak és felelősségrevonásnak. És amikor ennyi a panaszolni és jóvátenni való, vajjon éppen a sajtó további megrendszabályozása lenne a legsürgősebb teendő? Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. S a kormány csak nem akar nekünk több lenni – az anyánál? Kár lenne a fáradságért…