Óriási meglepetésre a MAC nyerte a kardcsapatbajnokságot

Akik még nem tudnák, azoknak elmondjuk, hogy a nap kimagasló és óriási meglepetése nem a Kispest veresége volt a Szürke taxitól, sem Olaszország döntetlen eredménye a svájci labdarúgók ellen, hanem ha az a szinte hihetetlen esemény, hogy Magyarország 1940. évi kardcsapatbajnokságát a végleges favoritnak beharangozott HTVK előtt a Magyar Atlétikai Club csapata nyerte meg.

Hogy azonban ez „lehetetlenség” mégis bekövetkezett, az főleg azok előtt nem meglepő, akik ennek maguk is szemtanúi, vagy éppen diadalmas, esetleg szenvedő hősei voltak. A verseny elődöntőjének egyetlen meglepetését az UTE szolgáltatta. Kiesett. Helyette a csupa fiatalokból álló RAC verekedte be magát a döntőbe.

A bajnokságot eldöntő mérkőzésre a HTVK Berczelly, Maszlay, Kőszeghy, Kovács, a MAC pedig Gerevich, Rajcsányi, Pesthy és Dunay összeállításban lép a plansra. Az előkelő közönséggel zsúfolt nézőtéren pattanásig feszült, minden pillanatban kirobbanni készülő izgatottság lesz úrrá.

A HTVK győzelme mellett szól a csapat összeszokottsága, teljes egysége, amelyen szinte lehetetlenség sebezhető pontot találni, a griffmadarasokat pedig talán csak nagyobb bravúrokra képes küzdőkedvük és elszántságuk teszi a bajnokság egyelőre csak tikos esélyesévé.

A babonásak számára kedvező előjel, hogy az első mérkőzést a MAC veszti el, egyben Berczelly első és utolsó győzelmét aratja. Ezután kettős MAC győzelem, majd ennek megfelelően kettős HTVK-győzelem következik.

A mérkőzés percről percre izgalmasabb lesz. Az egyik percben született előny a másik percben újra eltűnik, a kardok csattogásán, egy kitörést kísérő „allé-allé” kiáltáson, vagy a vívók lihegésén kívül csak pillanatokra szakad meg a csend. 5:5 után a MAC vezetéshez jut.

Az előnyt 6:5 után a legnagyobb meglepetésre 7:5-re növeli, amikor a HTVK Kőszeghy, majd Maszlay nyertes asszója révén kiegyenlít. 7:7 Mindenki figyel. A fullasztó, hosszú csendből kiérezni a végsőkig fokozott várakozás izgalmát, amely a bajnokságot eldöntő asszónak szól.

Berczelly és Rajcsányi szinte fokozott lassúsággal lépnek a plansra. Hosszú percek telnek el. Két penge vívja csendes, suhanó, szinte láthatatlan párbaját a levegőben, két összehajló, szétugró, villanó penge. A feszült várakozás Berczelly idegeit kezdi ki hamarább. Kitör, de Rajcsányi belépve véd és fejvisszavágása védhetetlen. 1:0.

A közönség szinte felszabadulva, hatalmas tapsviharban tör ki. Mindegy, hogy kié a tusa, csakhogy vége a puhatolódzásnak! Párperces lábmunka után Rajcsányi villámgyors pengefogásos támadása nyomán hasvágása ül. 2:0.

Berczelly újabb támadását a szemben levő két zsűritag ellentétesen ítéli meg, az elnök „tovább”-ot int. Berczelly kivárja ellenfele támadását és jó tempó érzékkel fejet riposztozik. 3:1. Helycsere.

Könnyed lábmunka után Berczelly hastámadást indít. Rajcsányi quarttal védi és fejvágása ül. 4:1. Rajcsányi utolsó szúrótámadását a zsűri egyöntetűen ítéli meg és ő nemcsak a klubtársai, hanem az egész közönség lelkes ünneplése közben fogadja a sorozatos szerencsekívánatokat, öleléseket és kézszorításokat, amelyekkel pompás teljesítményéért elhalmozzák.

A verseny sorsa tehát eldőlt. Bár Pesthy utoljára 5:4 arányban vereséget szenved Kovácstól, a MAC 14 tuselőnnyel szerzi meg Magyarország 1940. évi kardcsapatbajnokságát.

A döntőt vívott két csapatban mind az egyéni, mind az összteljesítmény a legnagyobb elismerést és dicséretet érdemli meg. Ahogy a MAC-ban Gerevich, Rajcsányi, Pesthy és Dunay osztoztak meg 3, 2, 2, 1 arányban a győzelmekben, a HTVK-ban ugyanezt a sorrendet Maszlay, Kovács, Kőszeghy és Berczelly képviselték.

A két csapat tagjairól egyénileg a következőket jegyezhetjük meg. Gerevich a mezőny legjobb vívójának bizonyult. Eredményességére mi sem jellemzőbb, hogy az egész nap folyamán mindössze két asszót vesztett.

Rajcsányi egésznapi három vereségével szorosan mögéje zárkózik fel, nagy lélekjelenlétével pedig alaposan részese volt a kék-sárga színek győzelmének. Pesthy mint rendesen, most is váratlan támadásaival lepte meg ellenfeleit és két győzelmével az élvonalba nyomult fel.

Dunay hasznos tagja volt csapatának. Főleg szép „tőrakciói” arattak sikert. A tiszti vívók közöl Maszlay volt a legveszélyesebb. Jól bevált elővágásait rendszerint siker kísérte. Kovács egyelőre még nem érte el legjobb formáját, kirobbanó támadásai hiányoztak.

Kőszeghy igazi típusa a küzdő vívónak, aki fogcsikorgatva dolgozik minden tusért. Berczelly inkább tehetségében, mint idegeiben bízhatott. Támadásai rendre rövidek voltak.

A döntő zsűri elnöki tisztét, mindenkor feladatuk magaslatán állva, Jekelfalussy Piller György százados és Hátszeghy-Hatz vk. százados töltötték be.