A negyvennyolc órás munkahetet követelték a sütőmunkások

Második vasárnap nem sütnek a pékek, ötvenéves küzdelem után Varga József iparügyi miniszter elrendelte az általános vasárnapi munkaszünetet a sütő- és cukrásziparban. A munkaszünet második vasárnapján nagygyűlésen jöttek össze a budapesti sütő- és cukrászmunkások a Magdolna-utcai Vasmunkás Székház dísztermében. Több mint ezer ember vett részt a nagygyűlésen, amelyen Kurkó István elnök hangoztatta, hogy senki se akarjon ebből politikai pecsenyét sütni, a munkaszünetet a szervezett cukrász- és sütőmunkások együttműködése hozta létre.

Általános viharos tetszés mellett számolt be ezután Marosán György,
az élelmiszermunkások szövetségének titkára a vasárnapi munkaszünet következtében előállott helyzetről.

– A pékműhelyek elfogadták a technika minden újítását, de nem vették észre, hogy a gépek mellett is emberek dolgoznak. Mi tesszük le ennek az országnak asztalára a mindennapi kenyeret – mondotta –, tehát az ország előtt nem lehet közömbös a mi sorsunk. A hatnapos munkahetet elértük, most azt szeretnénk, ha ezt követné a mi iparunkban is a negyvennyolcórás munkahét bevezetése. Azt akarjuk, hogy a sütőmunkás is egészséges ember legyen, aki nem dolgozik naponta 18 órát. Egyesek egy-két régimódi kemencével vagyonokat szereztek a kenyéren, de meg kell nézni, milyenek ezek a pékműhelyek. A pékműhelynek olyannak kell lenni, mint a laboratóriumnak.

Marosán György hangoztatta, hogy a hatnapos munkahétnek hozzá kell járulni ahhoz, hogy a sütőmunkásság munkanélkülisége is csökkenjen, éppen ezért ezt a munkaszünetet nem lehet pénzzel megváltani, hanem új munkásokat kell beállítani, hogy az így előálló többletmunkát elvégezzék.

Bejelentette végül, hogy csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, amelyet a tejipari, élelmezési ipari és fűszeres üzemek munkásai indítottak a vasárnapi munkaszünetért.

A gyűlésen felszólalt még Kertész Jenő cukrászmunkás és Kurkó Istvánné.