Huszonöt óráig gyalogolt a kárpáti hóviharban egy huszéves lengyel grófnő

A fasor-szanatóriumban ápolják, mert mindkét lába elfagyott

A Fasor- szanatórium egyik virágokkal díszített szobájában fekszik Sztraka Vanda lengyel grófnő, aki néhány nap óta legsulyosabb betege a szanatóriumnak. Ahogy fekszik a kórházi ágyon és körülfolyja finom arcát a szőke haja, nem is sejtené senki, hogy az alig husz éves csöppnyi grófnő nem is olyan régen milyen szörnyű szenvedéseken esett keresztül…

Varsóból volt utban, férjével együtt Magyarországra, a Kárpátok égbenyuló hegyei között azonban eltévedtek és a fiatal grófnő kerek huszonöt órán keresztül bolyongott a hóviharban. Férjét eközben valahol elveszítette, őt szinte az utolsó pillanatban mentették meg a biztos haláltól.

A kassai kórházba került, majd onnan Budapestre hozták és az Ádám- klinikán helyezték el. Mind a két lába elfagyott a huszonöt órás gyaloglásban! Az Ádám- klinikán kezelték néhány napig, majd átszállították a Fasor szanatóriumba. Még nem tudják, elkerülhető-e a sebészi beavatkozás; sajnos az is lehetséges, hogy mégis műtétet kell rajta végrehajtani és le kell amputálni egyik, vagy esetleg mindkét lábát…

Egyelőre ugynevezett tápláló kötözésekkel gyógyíthatják és fájdalomcsillapítóval enyhítik szenvedéseit. Emberfeletti erővel viseli sorsát és alig hagyja el panasz az ajkát. Valósággal háborus rémregény, hogy milyen körülmények között történt a szőke, törékeny Sztraka Vanda grófnő szerencsétlensége.

Nővére már hosszabb idő óta Budapesten tartózkodik, sógora Párisban van, ő azonban férjével és édesanyjával együtt Varsóban maradt. Amikor utrakeltek, nem sok holmit hozhatott magával, de a Fasor – szanatóriumban nyomban intézkedtek, hogy néhány pizsamát és hálóinget vásároljanak számára…

A szanatóriumi betegszobában nagy a vendégjárás. Egyik lengyel a másiknak adja a kilincset. Ott állanak a kis grófnő ágya mellett és ahogy nézik, szemükből elered a könny. A grófnő nem tudja, hogy milyen sors várhat esetleg reá, bízik abban, hogy hamarosan teljesen meggyógyul és vigasztalja társait. Mosolyog, mindig mosolyog és csak akkor suhan át fájdalom az arcán, ha férjéről, vagy Varsóban élő édesanyjáról van szó.