Páris, junius 16.
( Német Távirati Iroda.)
Amikor a német csapatok pénteken délelőtt bevonultak a francia fővárosba, a francia csapatok a várost már elhagyták. A visszamaradt kisebb részeket a külvárosban elfogták és lefegyverezték.
A lakosság egy része elhagyta a várost. Az a szándék, hogy az egész várost kiürítsék, nem valósult meg. A visszamaradt polgári lakosság elbeszélése szerint a kiürítés alkalmával az érdekeltek súlyos áldozatokat hoztak és a nagy sietségben csak a legszükségesebb holmik az vihették magukkal. Elbeszélésük szerint leírhatatlan jelenetek játszódtak le, különösen a pályaudvarokon.
Még most is mindenütt láthatók a riadt menekülés nyomai: elhagyott poggyászdarabok, jegyek és utazási okmányok.
A visszamaradt lakosok a német csapatok bevonulásáig nehéz órákat töltöttek el. A város előtt kiépítették az utolsó védelmi vonalakat is, de senki sem bízott bennük. Az Oisen át vezető valamennyi hidat felrobbantották. Sok úttorlaszt legnagyobbrészt aknákkal felrobbantottak és több sorban hevenyészett föld erődítményeket.
A német csapatok azonban kemény harcban oly gyorsan közeledtek ezekhez a védelmi vonalakhoz, hogy a vadonatúj betonerődökön még rajta volt az építéshez használt faanyag és az úttorlaszoknál felhasznált beton részben még meg sem száradt.
A fővárosban maradt lakosság lenyűgözve követte az utcákon lefolyó katonai színjátékokat.
Azt hitették el velük, hogy a német csapatoktól csak a legrosszabbat várhatják. Most azonban azt a mintaszerű rendet látják, amelyben a német csapatok a város szép útvonalain végigmenetelnek.
A tartózkodás lassanként feloldódik: férfiak és asszonyok beszélgetésbe elegyednek a pihenő csapatokkal. A német kézben fekvő Páris tökéletesen nyugodt, szinte normális képet nyújt.
